Szerző: Tuareg
2017.05.01.
Írtam reggel egy nyílt levelet Gulyás Marcinak. Arra kértem, felejtse el a Jobbikot, mint esetleges szövetségest a Rezsim elleni harcban. Megindokoltam, miért, itt most nem ismétlem, aki nem olvasta, katt IDE. Leglényege annyi volt: nem lehetséges együttműködni a demokrácia, a jogállam és az európai értékek helyreállításában olyanokkal, akik mindezt lebontani akarják. Nem rablókra bízom a széf őrzését, és nem bulldózerekre az erdők megvédését. Kevéssé érdekes, hogy Vona épp kismacskát, vagy őzikét simogat, ha egyszer pártja valódi bázisa a zsidózó, cigányozó, buzizó, migránsozó rasszisták gyülevészhada. És pont tegnap történt valami, amit aligha én idéztem elő: meghalt Usztics Mátyás. A kevéssé informáltak színészként emlékeznek rá, a jobban képben levők meg úgy, mint aki a nyilasok jelenkori utódszervezetének: a Magyar Gárdának az alapító parancsnoka volt.
Szó nélkül is hagytam volna a dolgot, egy szar emberrel kevesebb, de nem tehettem. Még demokrata csoportokban is elkezdődtek a méltatások, kondoleálások, úgy, mintha nem tudnák, ki volt VALÓJÁBAN Usztics. Úgyhogy szépen fölraktam a fészbukos profilomra egy rövid posztot. Igaz posztot. Ennyit: Meghalt egy náci. Usztics Mátyásnak hívták. Valaha színész volt, meg tán ember is. Meg a kép, amint épp az újnyilas Magyar Gárda egyenruhájában feszít, és annak vezetőjeként esketi a többi keretlegényt. Persze először jött néhány széplelkű hozzászólás, hogy halottról vagy jót vagy semmit. Ezzel azonban van pár probléma. Mondjuk először is az, hogy a mondás eredetiben nem így szól. Hanem így: halottról vagy IGAZAT, vagy semmit. A másik gond, hogy ilyen alapon be kéne tiltani a történelemtanítást. Az ugyanis rengeteg halott emberről szól, és aligha értenénk meg a múltat, ha a halottakról csak szépet lehetne írni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.