Szerző: PuPu
2017.05.16.
Eltűnődtem, van-e értelme annak, hogy írok, hozzájárulok-e akárcsak egy hangyányival is ahhoz, hogy ebből az országból jobb, élhetőbb hazánk legyen, és egyre pesszimistább vagyok.
Olvasgattam az ÉS-t a hét végén, és rengeteg remek írással találkoztam, melyek a társadalom számára fontos dolgokat feszegetnek, véleményt mondanak intézkedésekről, állást foglalnak a társadalom ügyeiben hivatásos újságírók, politikusok, nemmellesleg javaslatokat is tesznek.
Itt van mindjárt Bokros cikke az adórendszerről - világos gondolatok, a szakmai hozzáértéshez kétség sem férhet, javaslatokkal, mit kellene tennünk, ha akárcsak valamelyest is közelíteni szeretnénk egy igazságosnak mondható adórendszerhez.
Vagy Bruck András cikke arról, hogy ahol bűn van, ott a büntetés sem maradhat el, hiszen Orbán rendszere a bűnön alapul és az államszervezet a bűnözés szervezetévé vált.
A cikk abból az apropóból is született, hogy a Momentum rendezvényén a büntetést követelőket nem engedték kibontakozni, pedig mégcsak akasztani sem akartak, csak a börtönt emlegették volna...
De fontos gondolatokat feszeget Virág György is, aki emlékeztet arra, hogy nem biztos, hogy az a társadalom a jó, ahol a GDP a szent tehén, lehet, érdemesebb lenne a társadalom boldogságát - vagy azt is - mérni.
Karsai László is érdekes és fontos írással tesz kísérletet arra, hogy szembeállítsa a magyar holokausztról szóló kormányzati állásfoglalásokat a valósággal, a nyolcszázötven Világ Igazát azzal az állítással, mely szerint itt ezrek és ezrek segítették, bujtatták a zsidókata vészkorszakban.
Fontos írások ezek, és ez csak egyetlen hetilap, ezen kívül is vannak még tisztességes médiumok, nem szólva a blogvilágról, melyben sokan, sokféleképpen és különféle színvonalon foglalnak állást politikai kérdésekben.
Volna honnan meríteniük a politikusoknak, mégsem teszik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.