Szerző: ashwood
2017.05.16.
Elvesztette lendületét a globalizáció régi modellje, amely arra épült, hogy a pénz, a profit, a technológiai tudás Nyugaton van, és onnan áramlik a szegényebb, kevésbé fejlett keleti országokba. … Az elmúlt évtizedekben – különösen a legutóbbiban – ez megváltozott: a gazdaság húzóereje nem Nyugaton, hanem Keleten van, pontosabban a Kelet felzárkózott a Nyugat mellé, technológiai fejlettség szempontjából a keletiek már nem maradnak el a nyugatiaktól, és igazából legnagyobb mennyiségben pénz ma Ázsiában halmozódik fel, ami azután megindul visszafelé, Nyugatra – legalábbis Orbán Viktor szerint, aki ezekkel a szavakkal igyekezett kínai vendéglátói kedvében járni. Nagy kár, hogy alig valami igaz csak az elhangzottakból.
Nézzük az alapvető tévedéseket, ferdítéseket:
– A globalizáció mindössze annyit jelent Anthony Giddens meghatározása szerint: "a világot átfogó társadalmi kapcsolatok intenzitásának növekedése, amely révén távoli helyek úgy kapcsolódnak össze egymással, hogy az egyik helyen bekövetkező eseményeket sok kilométernyi távolságban lejátszódó folyamatok befolyásolják, és viszont." Olyan iránya semmiképp sincs és nem is volt, amiről Orbán beszél.
– A technológiai tudásról elég lenne annyit mondani: Japán, Dél-korea. Persze ezek nem azok a keleti államok, amelyeket Orbán előszeretettel emleget. De azt állítani, hogy a fenti két állam ne lenne Keleten és ne lennének a technológiai fejlődés éllovasai fél évszázada – durva csúsztatás.
– A gazdaság húzóereje Orbán szerint Keleten van. Tudjuk, hogy előszeretettel álmodozik a miniszterelnök a Nyugat bukásáról, de az a rossz hírünk van számára, hogy még mindig az USA és az eurozóna után, harmadik legnagyobb gazdaság a kínai.
– Ázsia és a legnagyobb mennyiségű pénz: kétségtelen, hogy egy állampárt irányította diktatúrában – amelyben a központi költségvetés újraelosztását tudatosan minimális szinten tartják (Kínában a mai napig nincs általános nyugdíjbiztosítás például) – a szociális kiadások helyett hatalmas, látszólag a gazdaságot pörgető, állami beruházásokat tudnak végrehajtani. Mindennek azonban ára van: a kínai államadósság ma már meghaladja a GDP 250 százalékát.
Nem érdemes tehát nagyon komolyan venni Orbán hízelgő szavait. Mindez amúgy is csak a felvezetés volt mondandója lényegéhez: "a világ egy tekintélyes részének azért is elege lett a régi globalizációs formából, mert az két részre, tanárokra és diákokra osztotta a világot, és egyre bántóbb volt, hogy néhány fejlett ország állandóan kioktatta emberi jogokból, demokráciából, fejlődésből, piacgazdaságból a világ nagyobbik részét."...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.