EVÉSI VÁGY ÉS PSZICHOLÓGIAI ÉHSÉG - INTERJÚ DR. LUKÁCS LIZA SZAKPSZICHOLÓGUSSAL

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Ur Anita
2017.05.14.

Az elmúlt egy évben drasztikus életmódváltásra kényszerültem. Orvosi javaslatra egy egész életen át tartandó szigorú szénhidrát-diétát kell követnem, mivel a vizsgálatok alapján a cukorbetegség előszobájában vagyok. Meglehetősen felborította az életemet ez a tény, olyan étkezési szokásokat kellett magamévá tennem, amelyek fegyelmet, lemondást és tudatosságot igényelnek. Tudom, hogy másoknak is, nagyon sok nőnek és férfinak okoz problémát a diagnosztizált betegség miatti kényszerű tartós diétázás vagy az önként vállalt fogyókúrázás például a túlsúly vagy az egészségügyi kockázatok miatt. Mindkettőben közös, hogy saját magunknak kell végigjárni egy olyan utat, ami nagyfokú kitartást, változási hajlandóságot igényel. Mindemellett egy olyan talán ellentmondásosnak tűnő szemléletet is ki kell alakítani, ahol bizonyos szempontból ugyan az étkezés van a középpontban, de fontos arra törekedni, hogy mégse csak az evés (vagy nem evés) körül forogjon az életünk. Dr. Lukács Liza, evészavarokkal foglalkozó szakpszichológust, Az éhes lélek gyógyítása - Túlsúly, evészavarok és kapcsolati problémák c. könyv szerzőjét, a téma szakértőjét kérdeztem evésről, túlsúlyról, fogyókúráról és a pszichológiai éhség fogalmáról.

Azt tapasztalom manapság, hogy egyrészt óriási divatja van az evésnek, gasztronómiai forradalom zajlik, a séfek sztárok lettek és minden magazin és tévéműsor tele van gasztro-tippekkel. Másrészt nagy divatja van a nem evésnek, a különböző önként vállalt, divatos és sokszor egyoldalú fogyókúráknak vagy bizonyos élelmiszercsoportokat szigorúan kizáró étrendeknek. Mintha a túlburjánzó hedonizmus és a szinte aszketikus szabályok egyszerre lennének jelen az evésről való közgondolkodásban. Mi a véleményed erről pszichológusként?

Ez tipikusan az a helyzet, amikor van valami nagyon jó dolog, de ha túlzásba viszed, akkor inkább szenvedni fogsz tőle, mintsem örömet ad és a javadat szolgálja. Mert egyrészről hasznos és pozitív változás, hogy a gasztronómiai trendek iránt a hétköznapi emberek is érdeklődnek, s azokat sokak számára elérhető, megismerhető módon tálalják. Új ételeket, elkészítési fortélyokat ismerhetnek meg, egészségesebb ízvilágot is kipróbálhatnak, amelyekből párat beemelnek az addig megszokott étkezési szokásaik közé, s lassan egy egész család étkezése megreformálható – lenne. Ehelyett gyakrabban tapasztalom azt, hogy a hétköznapi ember fejében egy totális káosz alakul ki azzal kapcsolatban, hogy akkor most mit mivel, miként elkészítve és hogyan, mikor egyen. Az ellentmondás pedig nem az egyes ember fejében keletkezik azért, mert valamit nem ért vagy rosszul értelmez, hanem eleve egymással szöges ellentétben álló diétás és életmódváltó étkezési módszerek és tippek keringenek szerte az interneten. Ugyanez igaz arra is, hogy akkor most szabad jókat enni és élvezni az étkezést vagy le kell tagadnunk az ezirányú vágyainkat a környezetünk és önmagunk előtt is és az étkezésre egyfajta szükséges feladatként tekinteni. Sokan hiszik azt, hogy az utóbbi a tartós fogyás vagy az életmódváltás titka, aztán újra és újra elbuknak az aszketikus fogyókúrákkal, a magukra erőltetett mozgásprogramokkal, idegen összetevőkből készült ételekkel, mert a vágyaikat nem tudják teljesen és huzamos ideig elnyomni és a megszokott ízek, ételek is hiányozni fognak. Aztán ideig-óráig felmentést adnak maguknak a megszorító életmód alól, s ilyenkor jönnek a hedonisztikus lakomák, amelyeket szinte kivétel nélkül bűntudat követ. Ezután pedig visszatérnek ugyanahhoz vagy egy másik életmódprogramhoz. Mindig van egy új, így ez egy végeláthatatlan ördögi körré válik. Két állandó tényezője van csupán: a túlsúly és a bűntudat...

ITT OLVASHATÓ