ÉS HA MARINE LE PEN GYŐZ? - MEGAKADÁLYOZHATJA-E AZ ALKOTMÁNY AZ ÁLLAM TEKINTÉLYELVŰ ÁTALAKÍTÁSÁT?

ÉLET ÉS IRODALOM - SZABADPOLC
Szerző: Ádám Péter
2017.05.05.

Vajon könnyen megvalósíthatja-e programját a Nemzeti Front (FN) energikus vezetője? Milyen alkotmányos lehetőségek állnak rendelkezésére az akadályok áthidalására, az esetleges obstrukció letörésére? Átalakíthatja-e a francia államot saját képére és hasonlatosságára, és ha igen, mennyi idő alatt? Milyen „fékekre és ellensúlyokra” lehet számítani Franciaországban, ha egy tekintélyelvű rezsim nekitámadna az alapvető szabadságjogoknak? Vajon lehetővé teszi-e az ötödik köztársaság alkotmánya – amelyről még de Gaulle mondta, hogy nem diktatórikus szándékkal készült – hat évtizeddel 1958-as elfogadása után egy önkényuralmi rendszer kiépülését?

A köztársasági elnök az 1958-as alkotmány 5. cikkelye szerint „ügyel az alkotmány tiszteletben tartására. Döntőbírói ítéletével és egyeztetésével biztosítja a közhatalmi szervek szabályos működését és az állam folytonosságát.” Mindebből az következik, hogy a francia alkotmánynak az államfő az értelmezője. Tovább növeli az államfő hatalmát a 15. cikkely, amely kimondja: „a hadseregnek a köztársasági elnök a főparancsnoka”. Hogy Marine Le Pennek valójában mik a tervei a francia állam átalakítására, nem tudni, de hát a tekintélyelvű politikusok (ezt történetesen mi, magyarok is megtapasztalhattuk) csak hatalomra kerülésük után szoktak előrukkolni a farbával. És egyelőre azt sem látni, hogy Marine Le Pen milyen összetételű Nemzetgyűlésre számíthat; hogy lesz-e többsége, és ha lesz, mekkora.

Persze, hogy esélyeit növelje, semmi akadálya, hogy közvetlenül megválasztása után ne tartson referendumot egy neki kedvezőbb (részben vagy teljesen arányos) új választási rendszer bevezetéséről. Az sem világos, hogy a jogi intézményrendszer mennyire tudja fékezni vagy akadályozni egy tekintélyelvű rezsim kiépítését. Egy bizonyos: bár itt-ott (leggyakrabban az előválasztáson is induló Arnaud Montebourg szájából) sűrűn elhangzik a hatodik köztársaság követelése, Marine Le Pen furcsamód hallgat a „köztársaságváltás” lehetőségéről. Meglehet, azért is, mert tudja: az ötödik köztársaság politikai rendszere is kiválóan alkalmas tekintélyelvű hatalomgyakorlásra.

Legnyugtalanítóbbak ebből a szempontból az államfőnek a kinevezésekkel kapcsolatos jogosítványai (13. cikkely). Amellett, hogy az államfő nevezi ki a miniszterelnököt meg az alkotmánybíróság három tagját, igen jelentős közfunkciók betöltéséről is dönt az állami kézben levő nagyvállalatok, nagybankok, a közigazgatás, a hadsereg, a közmédiumok meg az igazságszolgáltatás terén. A legtöbb kinevezést, igaz, a kormányfőnek is ellenjegyeznie kell, ez azonban a legkevésbé sem korlátozza vagy szűkíti az államfő kinevezési jogkörét. Valójában több tízezer vezető állásról van szó, amelybe az új rezsim úgyszólván hetek alatt beültetheti a hozzá hű új főtisztviselőket (a több tízezer állás közül körülbelül hatszáz különlegesen fontos az állam működtetése szempontjából).

Hogy lássuk, milyen könnyű újakkal felváltani a kulcsfunkcióban levő főtisztviselőket, gondoljunk csak arra, hogy François Mitterrand 1981-től alig másfél év alatt lecserélte a francia közigazgatás vezető tisztviselőit, köztük a prefektusok (megyefőnökök), valamint az oktatási rendszer körzeteinek élén álló rektorok jó kilencven százalékát! Igaz, voltak kísérletek (például Nicolas Sarkozy idején) az államfő kinevezési jogának szűkítésére. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a kinevezési jog mindmáig a francia köztársasági elnök egyik leghatékonyabb hatalmi eszköze. Aligha véletlen, hogy 1985-ben Mit­terrand kormányrendelettel még növelte is az államfő kinevezési jogkörét.

A gyenge pontok között, amelyeket Marine Le Pen – hatalomra kerülése esetén – ügyesen ki tudna használni az ötödik köztársaság alkotmányában, a referendum kezdeményezésének jogát (11. cikkely) sem szabad elfelejteni. Mellesleg a kampányban ő maga is kilátásba helyezett egyet-kettőt, nevezetesen az EU-ból való kilépéssel, illetve a „Franciaország first” elvének alkotmányba iktatásával kapcsolatban. Igaz, az évek során más referendumok is szóba kerültek az ígéretek között: a halálbüntetés (2003) és a vámhatárok (2004) visszaállítása, a parlamentáris úton való alkotmánymódosítás tilalma (2005) stb. De beszélt még a Szenátus esetleges megszüntetéséről, a Nemzetgyűlés alkotmányozási jogának eltörléséről, az Alkotmánybíróság jogosítványainak korlátozásáról, az Emberi Jogok Európai Egyezménye elfogadásának újratárgyalásáról, a köztársasági elnök meg nem újítható hétéves megbízatásának visszaállításáról...

ITT OLVASHATÓ