ELHALLGATOTT BORZALOM: EMBERTELEN KÖRÜLMÉNYEK A GÖDI FOGYATÉKOS OTTHONBAN

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2017.05.03.

Vannak dolgok, amiket nem lehet szavakkal kifejezni. Tudjuk, hogy ma Magyarországon a fogyatékkal élő emberek sora nehéz, és ennek egyik legfőbb oka az, hogy a (bármikori) magyar kormány nem tiszteli sem az érdekeiket, sem a jogaikat, nem bánik velük felelősségteljesen. De arra, hogy ennek mik a mindennapi következményei 220 embertársunkra nézve – azt nem lehet emberi ésszel felfogni. 


Kezdjük az elején. A Mental Disability Advocacy Centre (MDAC) nemzetközi szervezet, amelynek feladata, hogy megfigyelje, milyen körülmények között élnek a fogyatékkal élő emberek, Európa és Afrika 17 országában tevékenykednek, egyik fő bázisuk 2002 óta éppen Budapest. Működésüket többek közt az Európai Unió, de még a manapság idehaza rettegett Soros György maga is finanszírozza.

Nos, az MDAC feladata tehát az, hogy figyeljen, és jelentsen, ha baj van. És itt kezdődnek a problémák: Magyarországon ugyanis bár azt hihetnénk, hogy mindenki örül neki, ha valaki figyel és jelenti, ha baj van, ez egyáltalán nincs így. Az MDAC munkatársai ugyanis azt tapasztalták, hogy idehaza egyáltalán nem látják őket szívesen semmilyen intézményben, amely fogyatékkal élőkkel foglalkozik. Mégis sikerült bejutniuk egybe.

Azt azért tudni kell, hogy a szervezet nem szokta nyilvánosságra hozni a jelentéseit. Jelzik a hatóságoknak, hogy ha valamilyen problémával szembesülnek, és javaslatot tesznek annak megoldására. Most azonban úgy érezték, hogy egy jelentést igenis nyilvánosságra kell hozni, az abban foglaltakkal szembesülnie kell Magyarország közvéleményének, a felelős hatóságoknak, és mindenkinek, akibe szorult még némi emberség. Mert itt már nem csupán baj van.

2017. április 18-án fekete zászló lobogott a nemzeti színű mellett a Topház Speciális Otthon kapuja mellett. A Gödön, Budapesttől alig 30 kilométernyire található otthonban 220 fogyatékkal élő fiatalkorú és felnőtt lakik. A fekete zászló pedig egyikükért, egy férfi gondozottért lobogott. „Amikor beléptünk a szinte csupasz, közös hálószobába, az egyik ágyon egy cserepes növényt találtunk. Az intézmény így fejezte ki együttérzését az elhunyt felé” – így kezdődik az MDAC jelentése, amelyben a fent nevezett speciális otthonban tett látogatásuk tapasztalatait írták meg.

A konklúzió pedig egészen döbbenetes: az állami fenntartású intézmény (amely egyébként az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartozó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság fenntartásában áll) zárt jellege tökéletes terepet ad a visszaéléseknek, bántalmazásnak, az elhanyagolásnak – áll a jelentésben. És mindez leginkább arra mutat rá, hogy a magyar törvényi szabályozás hiányosságai milyen végtelenül kiszolgáltatottá teszi azokat az embereket, akik segítségre szorulnak, emberséget érdemelnek, és joguk van ahhoz, hogy emberhez méltó életet éljenek. És arra is, hogy megfelelő felügyelet, odafigyelés nélkül mivé válhatnak ezek az intézmények...

ITT OLVASHATÓ