"ELEGENDŐ HARC , HOGY A JÖVŐT BE KELL VALLANI". - DICSŐSÉGES MÚLTBA ÖLTÖZÖTT A CSÚF JELEN!

CIVILHETES.NET BLOG
Szerző: Civilhetes.net
2017.05.27.

A „vértelen szerződésnek”, a Nemzeti Kerekasztal tákolmánya, amelyet felhatalmazás (delegálás) nélkül kötöttek és nyilvános hitvallás (eskü) nélkül löktek a közösség asztalára. A hatalom eredete titok maradt, és Orbánnak kezd nagyon kényes lenni, hogy ha a „kommunista” tanúk előkerülnek, összeomlik a sokáig építgetett mítosz saját, rendszerváltó hősiességükről.

A belső megosztottság eszmeileg a jó és rossz nemzeti érdekek értelmezésének formáiban jelent, jelenik meg, miközben az éppen aktuális külpolitikai hatalom által nyújtható előnyökért befolyásért folyt a versengés. Ilyen körülmények között a külső hatalmi befolyást érvényesíteni, mintegy „versenyeztetve” a magyar társadalom csoportjait a külső hatalmi tényezők iránti lojalitásért, hűsségért és a vele járó vagyoni előnyökért.Történelmi idők óta ennek a logikának a mentén vált az „árulás”, (a nemzeti érdekek szolgálatának ideológiai, politikai jelmezébe bújtatott árulás), a hazai belpolitika természetes részévé, jó üzleti stratégiává és a szocializációban a jellemtelenség, az erkölcstelenség dicsőítésévé. Így jöhetett létre az a hazai gondolkodásmód, széles körben elterjedt beállítódás, ami a politikai tevékenységet, a politikai ideológiákat, a nemzeti önazonosságtól idegennek tartja, gyanakvással fogadja, nem tekinti értékeket hordozó munkának, ám rendkívül jövedelmezőnek ítéli meg. A mai közállapotok csak megerősítik ezt a beállítódást! Káros következményei a felnövekvő nemzedékek, s nem csak a nemzeti kisebbségek számára felmérhetetlenek.

Ennek a skizofrén helyzetnek az okát abban is lehet keresni, hogy a nemzeti érdekek definiálása, belpolitikai erők által való erős és határozott képviselete, több évszázada nem volt lehetséges. Legfeljebb kisebb társadalmi csoportok esetében lehetett az érdek, legfőképpen azonban a közösségi érdek fogalmát értelmezni, amit verbálisan a nemzeti érdekkel azonosítottak és propagálták.

A magyar társadalom már régen nincs olyan helyzetben, hogy a népesség bármelyik rétege egy, a társadalom, a történelem folytonosságával legitimálható nemzeti érdekek hordozója lehessen. Mindig annyiféle nemzeti érdek fogalmazódik meg borús vagy derűs ideológiai sablonokban, megfelelő ellenségképekkel, ahány hatalomváltás, rendszerváltás célpontjai voltunk.

Ebből nem csak megosztottság, veszekedés, szembenállás keletkezik a múlt hősei és az aktuális hősök között, hanem belső, személyes meghasonlottság, amit társadalmi hatásában gyakran nevezünk az egész társadalomra, különösen a felnövekvő nemzedékek lelki fejlődésére alkalmazva: identitás zavarnak...

ITT OLVASHATÓ