Szerző: Jávor Benedek
2017.05.20.
Az átlagember úgy érzékeli, hogy az EU olyan absztraktnak tűnő ügyekben harcol a magyar kormánnyal, mint a menekültekkel való méltányos bánásmód, a felsőoktatás és az akadémiai szféra szabadsága vagy az igazságszolgáltatás függetlensége, miközben képtelen megfelelő eljárásokat kikényszeríteni ott, ahol egyébként ténylegesen hozzájárulhatna a társadalom jólétéhez, és tehetetlenül figyeli, hogy politikai útonállók szétlopják, amit az embereknek kéne kapniuk. Jávor Benedek írása az Unióról szóló sorozatunk 14. darabja.
Választási év Hollandiában, Franciaországban és Németországban; Donald Trump hivatalba lépése; Brexit; bizottsági Fehér könyv Európa jövőjéről; viták a magyar és a lengyel helyzetről; Törökország autoriter fordulata; folytatódó szír és ukrán háború; az orosz befolyásszerzési kísérletek mind nyilvánvalóbbá válása – hogy csak néhányat említsünk a közelmúlt és a közeljövő történéseiből. Nem csak mi, kortársak kapkodjuk a fejünket, de aligha kétséges, hogy az utókor történészei is fordulópontként fognak tekinteni arra, ami ma velünk történik. És ahogy az lenni szokott: az ilyen fordulópontok vakuként felvillanva világítanak meg évek, évtizedek során felhalmozódott rendszerszintű feszültségeket, problémákat.
Ami ma Európában történik, arra nincsenek kielégítő magyarázatok a jelenben. A fennálló rendszer húsz-harminc éves repedései nyílnak meg, elvarratlan szálak feslenek fel, csendben halmozódó problémák törnek a felszínre. Éppen ezért Európa krízise puszta menedzseléssel nem orvosolható.
Ma még azonban nem tudható, hogy merre rendeződik át a rendszer, illetve hogy az átrendeződés mennyire tudatos változtatás, és mennyire az eseményekkel sodródás eredménye lesz. Pedig hogy Európa, és ezen belül mi, magyarok hogy jövünk ki belőle, jórészt ezen múlik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.