Szerző: Határátkelő/Hari Seldon
2017.05.09.
„Miután a magyar médiában az utóbbi napok kivételével kevesebb szó esik a francia választásról, mint kellene, gondoltam, hogy írok pár „szigorúan szubjektív” sort. Természetesen ettől függetlenül próbálok a tényeknél maradni.
Először is, személy szerint örülök az eredménynek. Történelmi választás volt. Nemcsak azért, mert a franciák szeretnek főszerepet játszani vagy úgy beállítani a dolgokat, hogy főszerepet játszanak, hanem valóban az.
Ez volt az első választás, (mármint ahol TÉNYLEG választások vannak, és nem lefutott színjátékok) ahol a régi jobb- és baloldal kicserélődött két másik politikai oldalra: a mondialisation-pártiakra és isolation-pártiakra. (Kb. globalizáció és bezárkózás – Határátkelő)
(Nyilván ezt mindenki saját személyisége alapján ítél meg. Szerintem az előbbi a jobb, de miután optimista vagyok a jövőt illetően, ez érthető.)
Azt gondolom, hogy nagy részben az euróövezetből való kilépés körüli vita volt az, ami ezt az új felosztást jelezte. Aki fél a jövőtől, hajlamos a bezárkózást választani, azonban hosszú távon a legkevésbé kifizetődő. A bezárkózó társadalmak szükségszerűen előbb utóbb elbuknak, lemaradnak.
(Csak kitérő: klasszikus példa az ausztrál őslakosok. Ők aztán igazán el voltak zárva a világtól, amikor megjelentek az akkori globalista angolok, gyakorlatilag védtelenek voltak velük szemben, mert kevesebb erőforrással rendelkeztek, ez meg visszahatott a technikai fejlettségükre is.)
A cél az, hogy ha már van mondialisation, akkor ki kell használni a lehetőséget, és nem lehet úgy tenni, hogy „én nem játszom, dobjon helyettem más…” Mert más viszont dobni fog. És nyer. A játék megy akkor is, ha nem akarjuk.
Ugyan vannak fenntartásaim nekem is az új elnökkel szemben, Macron túlzottan megengedő a muzulmánokkal szemben, azonban ez is egy megoldás lehet az asszimilációjukra.
(Példaként: ne feledjük, a 16-ik században 15% körül volt a protestánsok aránya nálunk, ami körülbelül háromszorosa a jelenlegi muzulmán adatnak. AKKOR azok az emberek sem voltak kevésbé ellenségesek egymással, mint most, sőt. Miután a vallás jelentősége sokkal nagyobb volt, sokkal véresebb konfliktusok voltak. Mostanra a protestánsok aránya 1% körül van. Sok érdekes hasonlóság van, akkor is főleg a városlakók között volt magas az arányuk a protestánsoknak, így „jobban szem előtt voltak” ők is.)
Abban vélhetőleg igaza van Macronnak, hogy hosszú távon tehát nem kiélezni célszerű a helyzetet a muzulmán vallással szemben, hanem éppen ellenkezőleg, csökkenteni a jelentőségét. Tudom, ma ez sci-finek hangzik, de valójában nem az.
Visszatérve az euró - új pénz vitára: Le Pen új ötlete (kilépés az eurózónából, és helyette saját pénz belső használatra), láthatóan nem volt végiggondolva. Miután a korábbi tévévitán nagyon felmosták vele a padlót, amikor teljes elszakadást hozta fel, ezért most valamivel próbálta elterelni a témát.
A dolog, hogy egy országban két pénzt használjanak, nonszensz. Egyet belföldre a polgároknak, egy másikat az eurót a vállalatoknak Európában. Épp csak azt nem tette hozzá, hogy ja, és dollárt a világ többi részével.
Mi is volt a baja az euróval? Hogy a francia munkaerő drága, és nem versenyképes a lengyellel. Ezért kitalálta a nagyon sokeszű (itt most nem állom meg, hogy kicsit személyesen cikizzem) szakértője, hogy nem baj. Kilépünk a játékból, és akkor nyerünk. Hahó, sokeszű, ez a Jumanji! - Ebből nincs kiszállás..."...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.