Szerző: Sándor Mária
2017.05.01.
(Iványi Gábor)
Nekem nincs dolgom egy olyan iránnyal, akik munkás tömegeket kényszerítettek be egy rendszerbe, önös érdekből, pozíció szerzés céljából, hatalom gyakorlásból, más munkájának és életének kihasználása céljából.
Akik fenyegetnek, zsarolnak, és önérdekképviselnek.
Állami egészségügyi intézmények igazgatói szobái, vezető beosztásba föltornázott emberek.
Ahogy beszélgettem Velük, arra gondoltam, valamikor lehettek saját elképzeléseik, gondolataik, céljaik de most már csak kiszolgálnak.
Kiszolgálják a rendszert, beálltak a sorba, mint sokan mások. Miért épp ők küzdjenek? Megvan a tisztes fizetés, létbiztonság, könnyebb sodródni az árral, mint árral szemben menni. Semmit nem akarnak veszíteni, nem kockáztatnak. Megvehetők, mint sokan. Eszmerendszerekről, elvekről beszélnek...
Szolgálják és kiszolgálják a tökéletesen kiépített rendszert...
A kötelező kamarai tagságot az Orbán kormány az állami szférában dolgozók két legnagyobb létszámú és legkönnyebben szerveződő munkavállalói csoport, az oktatásban és az egészségügyben foglalkoztatottak számára írta elő. Az úgynevezett szakmai kamarák egyetlen szervezetbe tömörítik az adott területen dolgozókat- képzettségüktől, beosztásuktól függetlenül. Elméletileg ezek látják el a szakmai és munkavállalói érdek-képviseleti funkciókat. Valójában azonban az állam érdekeit képviselik a közalkalmazottakkal szemben, és nem jelentenek egyebet, mint a munkavállalók államosítását.
A kötelező kamarai tagság előképeként Mussolini fasiszta rendszere szolgál, ahol minden szakma munkavállalói kötelező hivatásrendekbe tömörültek, az állam akaratát pedig a kamarák élén álló korporációk közvetítették.
A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) és a Magyarországi Munkavállalók, Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (MSZ EDDSZ) aminek élén Cser Ágnes asszony 1999 óta vegetál- a ,,rendszerváltozástól " kezdve, nem értek el semmit azonkívül, hogy bebetonozták magukat a mindenkori kormányzati rendszerbe.
Arra amire rendeltettek, semmit el nem végeztek. Alkukat kötöttek, megállapodásokat, amik legelőször a saját pozíciójukat erősítette meg.
Hagyták, hogy a jelen helyzetig jusson el a Magyar Egészségügy, hagyták a kollégák kizsigerelését, sőt, még asszisztáltak is hozzá. Hagyták a ki nem fizetett túlórákat, a főnővéri szobák fiókjainak mélyén lévő kockás füzeteket, amiben az eltitkolt túlórák lapultak.
Visszaéltek a nővérek szakmaszeretetével, odaadó munkájukkal, jóindulatukkal, és kiszolgáltatott helyzetükkel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.