DEMOKRÁCIA HELYETT MOMENTUM

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Zsebesi Zsolt
2017.05.10.

A Momentum ideológia nélküli országot ígér, ahol még a rossz döntések is racionálisak, a dolgok technokraták által szakszerűen vannak elbaszva.

Amikor egy polgári demokráciában, egy többpártrendszerben hirtelen a nemzeti egységgel kezd kelni és feküdni az ember, akkor mindig nagy baj van. Ha nem volna, hamarosan lesz. Aki ma a demokráciát úgy akarja helyreállítani Magyarországon, hogy a plurzalizmus, a többpártrendszer, az ideológiák, a világnézetek, az értékrendek és az érdekek ütköztetése helyett – bármilyen szent cél érdekében – a nemzeti egység harsonáit fújja, az a demokrácia felszámolásán munkálkodik, akár rossz szándékkal, akár tudatlanságból teszi. Nemzeti egység ugyanis nincs.

Mert ha volna nemzeti egység, vagy az volna a demokrácia célja, hogy legyen, akkor valóban elég volna egy párt, egy zászló, egy jelszó és egy vezér, egyenruha, egyensapka és „egyen nadrág”. Pedig egy nagy lófaszt. A nép, a társadalom, a nemzet nem egységes, az egyes osztályok, társadalmi rétegek, szakmák, az egymástól eltérő értékrendeket vallók, hívők és ateisták, keresztények és zsidók, muzulmánok és buddhisták, a zöldek és a szénbányászok, az atomerőmű pártiak és a megújuló energia hívei, a melegek, a leszbikusok és az őket nem szerető heteroszexuálisok, a Ferencváros szurkolói és a mocskos Lilák, a munkaadók és a munkavállalók, az egymással konkuráló vállalkozók, az egymást agyagba döngölő és egymás torkát átvágó politikusok, az autósok és a kerékpárosok, a nők és a férfiak ellentéte mind azt mutatja, hogy a nemzeti egység egy baromság és nem erre kell országokat szervezni, hanem a nemzeti sokszínűségre, a különbözőségre, az ebben rejlő erőkre, energiákra, és a társadalmat úgy kell kormányozni, hogy abban legyen csak maradéktalan és feltétlen az egyetértés, hogy megélni és kezelni akarjuk a társadalom, a nemzet sokszínűségét, elfogadni a tényt, hogy a nemzet nem egységes, vagyis, hogy nemzeti egység nincs és nem is kell a boldogsághoz.

A demokrácia, amit szeretünk néphatalomnak definiálni, vagyis olyan rendszernek, amelyben a nép kezében van a hatalom, valójában mégiscsak képviseleti demokrácia elsősorban, vagyis a nép nevében kiválasztottak, illetve megválasztottak gyakorolják a hatalmat. Kontrollt a nép választott képviselői felett a törvények, az alkotmány, a demokratikus intézmények, az úgy nevezett fékek és ellensúlyok, maguk a ciklikus választások, a szabad sajtó gyakorolnak. (Ó, az a szabad sajtó! Mily szép is az, amikor elszabadul.) Már amennyiben ezek léteznek. Tehát amennyiben vannak törvények, van alkotmány, vannak demokratikus intézmények, fékek és ellensúlyok, független sajtó és időről időre választások, ahol a nép egyes csoportjainak (nem az egész nép) képviseletének jogáért indulók a választási törvényben rögzített, mindenki számára azonos feltételeket teremtő szabályok szerint szállhatnak versenybe, akkor beszélhetünk demokráciáról...

ITT OLVASHATÓ