DEAR WHITE PEOPLE: NAGYON JÓL SZÓRAKOZOL, PEDIG A FELÉT NEM ÉRTED

444.HU
Szerző: erdelyip
2017.05.07.

Kb. tíz éves lehettem, amikor az Annie Hall című Woody Allen filmet először adták a tévében magyarul. Emlékszem, hogy a szüleim nagyon várták. Színes, szinkronizált, amerikai vígjáték - biztos valami ilyesmi volt róla a tévéújságban. Nagyon meglepődtem, mikor azt mondták, hogy nem nézhetem meg. De félelmetes? - ezt kérdezgettem, a szüleim pedig azt mondták, hogy nem az, csak nem érteném meg. Végül meggyőztem őket, hogy nézzük együtt. Abban igazuk volt, hogy a film nagy részét 10 éves fejjel egyáltalán nem értettem, de ez nem zavart. Voltak azok a típusú poénok, hogy "Egy akkora pók van a fürdőszobádban, mint egy pingpongasztal" amik nekem is nagyon tetszettek, a többin pedig a szüleim nagyon nevettek, úgyhogy én is. A végére persze elaludtam. Később többször is újranéztem, mikor már nagyobb 14-16-18+ éves voltam, és egyre többet értettem meg belőle. Igazán csak utólag lett tiszta, hogy milyen sok dolgot meg nem értettem belőle kiskoromban.

Amikor a héten elkezdtem nézni a Dear White People (Kedves fehérek) című új netflixes sorozatot, nagyon hamar eszembe jutott az Annie Hall. A sorozat arról szól, hogy milyen fekete diáknak lenni egy döntően fehér amerikai elitegyetemen 2017-ben. Az utalások, poénok jelentős részét egyáltalán nem értem, mert sajnos szinte fogalmam sincs arról a kulturális közegről, amit bemutatnak. Bizonyos helyzeteket kb. el tudok helyezni, és persze azért van benne sok dolog, ami bárkinek érthető, aki néha olvas róla, hogy mi történik az Egyesült Államokban...

ITT OLVASHATÓ