- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gépnarancs
2017.05.20.
“Nem akartam továbbvinni azokat a mintákat, amiket gyerekkoromban láttam: mindenhol az erőszak uralkodott” – mondta ezzel kapcsolatban Caramel a Heteknek, hozzátéve: „nekem húsz év még nem volt elég ahhoz, hogy minden rossz beidegződést le tudjak vetni magamról, akár viselkedési formákat, akár lobbanékonyságot, akár félelmeket (…) van ebben meló is, nemcsak elhatározás”. A változásra Caramelt kislánya is inspirálja. „Nagyon odafigyelek, hogy a kislányommal véletlenül se bánjak úgy, mint ahogy velem bántak annak idején” – mondta erről az énekes. „Egy gyereket egy rossz szó, egy pofon, a kiközösítés az élete végéig el tud kísérni” – tette hozzá.
„Ahonnét én jövök, az egy igazi cigánytelep, amit úgy is kell elképzelni: putrik, földutak, döngölt padló a házakban, óriási szegénység, munkanélküliség. Ránk, cigány gyerekekre az iskolában mindig azt mondták, hogy koszos cigány, nem fogod semmire vinni, börtönben fogsz kikötni. Gyakran meg is vertek minket a tanárok. Így aztán sokan közülünk börtönbe kerültek, prostituáltak lettek, vagy drogok, balhék miatt fiatalon meghaltak – mesélt gyerekkoráról a Heteknek Caramel, akit a legtöbbször hittan tanára verte meg az iskolában. „Szó nélkül odajött hozzánk a folyosón, és akkora pofont adott, hogy orrunkon, szánkon dőlt a vér. Így aztán menekültem az iskolából is, otthonról is, és ilyenkor hol köt ki az ember? Az utcán, a hasonló sorsú haverok között. Szerencsém volt, hogy én eléggé antiszociális voltam, mert szégyelltem az otthoni körülményeimet, ezért nem nagyon barátkoztam senkivel” – emlékezett vissza.
A teljes interjú a Hetek legfrissebb számában olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.