Szerző: Tuareg
2017.05.27.
Vasárnap írtam utoljára. Bejelentettem a fészbukon, hogy abbahagyom, és vártam, hátha valami csoda folytán megjön a kedvem az íráshoz. Nem jött. Olyannyira kristálytiszta, mi történik a következő években az országgal, hogy fölöslegessé teszi annak önismétlő újra, meg újramegírását. Akiket lehetett, fölébresztettem az elmúlt három évben, akiket eddig nem sikerült, már nem is fog. Kifutottunk ugyanis az időből. És akkor el is érkeztünk a LÉNYEGHEZ. Mert a lényeg továbbra sem az én lelkibékém, meg egzisztenciám, az az én dolgom. Hanem az ország sorsa, ami évtizedekre megpecsételődött.
Orbán negyedszázada építgeti a teljhatalmat. Türelmesen, szívósan, lépésről lépésre, mindig csak annyi agressziót tanusítva, amennyi feltétlenül szükséges. Eredeti tervében 2020-as céldátum szerepelt, addig kapjuk az EU-tól a kiemelt támogatási összeget, amelynek szervezett ellopására egész politikai stratégiáját építette. Ám a fiatalok belépése a politikába kényszerhelyzetbe hozta. Elsősorban az, hogy lett szervezett, maradó formája a diáklázadásnak: a Momentum. Létező ellenzékét kézben tartja, kíméli, simogatja, eteti, velük csendes háttéralkuk és mutyik szövedékén keresztül elkormányozgathatna bármeddig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.