Szerző: Becker András
2017.05.15.
Az még a félszabad országokban is ritkán fordul elő, hogy voltaképpen az állam ilyen nyíltan pénzeljen egy gongót, és még ráadásul le is bukjon, mint ahogy ez történt a CÖF és a száz százalékig a magyar állam tulajdonában lévő MVM esetében. Igaz, a CÖF eddigi működése alapján a támogatás ténye kevéssé meglepő, mondhatni szerves fejlődés eredménye, az átláthatóság szempontjából pedig talán jobb is, mint amikor ismeretlen magányszemélyek százmilliós adományaiból finanszírozták kormánypárti kampányaikat.
Korábbi cikkeink a CÖF-ről
Titkolták, de kiderítettük: tavaly 508 millió forinttal szponzorálta az MVM a kormánypárti álcivil CÖF-öt
CÖF-Akadémia Georg Spöttlével az utolsókat belénk rúgó balliberális világról
Eurábiát csinálnak a Sorosok és Rotschildok – Beépültem a CÖF-be, II. rész
Békemenet, CÖF, CÖKA, Pestisrácok – mi fán terem, kinek szolgál a magyar gongó?
Köszönjük nektek, hogy az szja 1%-os felajánlások terén ismét legyőztük az agyontámogatott kormánycivileket
Nem volt túl hosszú az az út, amit a Civil Összefogás Fórum a kezdeti félamatőr és nehézkes finanszírozási modelltől a ténylegesen állami finanszírozásig megtett. A 2009 tavaszán egy Fidesz-párti demonstrációval induló CÖF a 2010-es kormányváltás után előbb megszállta a civil források fölött diszponáló állami szervezetet – a Nemzeti Együttműködési Alap elnöki székébe Csizmadia Lászlót, a CÖF elnökét ültették -, majd ebből a pozícióból kezdték pénzelni az állampárti civil-modellt.
Így jutott például ma már viccesnek számító mennyiségű pénz, 10 millió forint a Nők a Magyar Nemzetért nevű egyesületen keresztül a Pesti Srácok kiadójához, amelynek ebből a pénzből kellett üzemeltetnie a Polgár Portál nevű alternatív kormánymédiumot.
Más kérdés, hogy Csizmadia túlbuzgósága már a kezdeti daliás időkben is okozott kisebb malőröket: a CÖF megalakulásakor a tagjai közé tartozónak mondott a Magyar Orvosi Kamarától kezdve az evangélikus egyházon át a Magyar Rákellenes Ligáig több olyan közismert szervezetet, amelyekről később kiderült, hogy semmi közük nincs a CÖF-höz, nem is tudtak róla, hogy CÖF-tagok.
A bújtatott állami finanszírozás továbbfejlesztett modelljének is volt némi vajszín árnyalata, hiszen a CÖKA – a CÖF mögött álló jogi személyiségű szervezet – már 2012-ben is 40 millió forint közpénzt kapott a Fidesz pártalapítványától, a Polgári Magyarország Alapítványtól, ez az akkori bevételük közel 90 százaléka volt. A következő évben is jött 20 millió pártos pénz – ennél viszont jóval komolyabb tétel volt az a 290 millió, amit a beszámolójukban meg nem nevezett adományozóktól kaptak.
Ekkora már bőven kialakult az állami források újraosztásának az az informális szabályrendszere, amely például azt eredményezte, hogy a Puskás Akadémia tízszer annyi TAO-pénzhez jutott, mint a Ferencváros; ráadásul a a CÖKÁ-nak láthatatlanul kevés volt a tényleges civil adományozója: ebben az évben mindössze 288 ezer forintnyi 1 százalékos felajánlást kaptak 58 adózótól. Ezek alapján felmerülhet a gyanú, hogy a 290 milliós adomány mögött az államhoz közel álló gazdálkodó szervezetek vagy tulajdonosaik is felsejlhetenek, még ha ez csupán találgatás is. (Tegyük hozzá, ebben az időben Simicska még intenzíven támogatta a kormány céljait, azt pedig nem tudhatjuk, hogy a CÖF a plakátkampányaihoz kapott-e kedvezményeket a Mahír és a Publimont felületein.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.