BENNE VAGYOK A TÉVÉBEN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő/Tamás
2017.05.12.

Méghozzá a legnagyobb norvég kereskedelmiben, és persze nem én, hanem Tamás. Hogy hogyan került oda, annak egy egészen különleges története van, ami szerintem bőven megér egy posztot, így hát következzen most egy nagyon kedves, és valahol talán elgondolkodtató írás.

„Egy kis kitérő, mielőtt belevágnék, hiszen én ezt nem akartam megírni ide. Nem akartam, viszont az elmúlt napokban kaptam egy e-mailt a „határállomás-főnökségtől”, hogy az egyik vasárnapi blogajánlóban én is benne leszek, és hogy valaki említette neki, hogy mintha látott volna minket (?) a norvég TV-ben.

Nem örültem, most így utólag bevallom, mert az a blogajánlós írás (a gödi esetről) csak egy „üvöltés” volt, hogy miért? Azt is tudom, semmi sem fekete meg fehér, viszont olyan / ilyen semmiképpen sem szabadna, hogy előforduljon.

Aztán pedig annyiban örültem, mert jó, ha mind többször téma az elesettek (ez minden területre nézve) élete, gyötrelme, öröme. Ugyanis nem ők (senki) kérték, hogy megszülessenek, nem az Ő hibájuk.

Hibázott-e valaki? Sajnos lényegtelen. Valaki vállalhatná a felelősséget? Igen! Állam? Társadalom? Szülők? Igen, így együtt! Mert csak az egyik segítsége nem elég.

Az állam mondjuk úgy, hogy olyan intézményt üzemeltet, ami méltó egy életre, vagy a szülőkön keresztül (elég sok időt fel tud emészteni egy sérült ember, hogyan dolgozzon mellette az ember?), hogy támogatja őket.

A társadalom pedig úgy, hogy nem néz félre, nem kikerülendő akadályt lát bennük, és legalább nagyjából képes jó pofát vágni a dologhoz. Nehéz ez? Nem... nem hiszem..."

ITT OLVASHATÓ