AZ ERDOGAN-REZSIM AZT SEM BÁNJA, HA A HALÁLBA MENNEK AZ ÉHSÉGSZTRÁJKKAL TILTAKOZÓK?

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Kovács Margit
2017.05.16.

Ha az ember igazságtalanságot tapasztal, magával vagy mással szemben, több módon is eljárhat: behunyja a szemét, s igyekszik nem látni, gondolkozni, érezni. Vagy panaszkodik szüntelen, de nem cselekszik. Ezeknek semmi hasznuk, sem az egyénre, sem a közösségre nézve. Azt is teheti, hogy ír és beszél az igazságtalanság ellen, vagy csatlakozik egy tüntetéshez, akár tüntetést is szervez. Ez is az ellenállás egy formája, és soha nem felesleges. Ha a tüntetés nem hoz eredményt, akkor maradnak a radikálisabb megoldások, s ennek egyik erőszakmentes formája az éhségsztrájk.

Van abban valami mélységesen lenyűgöző és tiszteletreméltó, amikor valaki olyan meggyőződéssel s elszántsággal harcol valamiért, hogy képes magától megvonni az ételt heteken át, akár a saját egészsége árán is. Törökországban az éhségsztrájknak történelme van, főleg a 70-80-90-es éves években bebörtönzött baloldali politikai foglyok módszere volt ez, ami gyakran halállal végződött. 2017 tavaszán 217 kurd politikai fogoly lépett éhségsztrájkba, hogy a börtönökben levő embertelen körülmények, a kínzások, hatalmi visszaélések ellen tiltakozzanak, s hogy az igazságügyi minisztert felszólítsák, indítson vizsgálatot, s javítson a börtönbeli feltételeken.

A sztrájk 40 napra volt szervezve, de voltak foglyok, akik több mint 50 napon át nem ettek, s csak Selahettin Demirtaş felhívására szüntették be a sztrájkot, veszélyesen leromlott egészségi állapotban. Demirtaş – a kurd HDP párt társelnöke – 2016 novembere óta szintén börtönben van, 142 év börtönre ítélték. A hatóságok válasza a sztrájkra pusztán annyi volt, hogy Törökország zéró toleranciát mutat a kínzások és hatalmi visszaélések iránt, s a török börtönökben semmi ilyesmi nem tapasztalható. Tenni nem tettek semmit.

Lehet erre azt gondolni, hogy ez a sztrájk felesleges volt. De minden akciónak van hatása, még ha nem is rögtön, és olyan formában, ahogyan várjuk. Egy héttel azután, hogy a börtönökben elkezdődött az éhségsztrájk, egy apa, a 70 éves Kemal Gün a délkelet-törökországi Dersimből szintén sztrájkba lépett. Az idős ember azután kezdte a sztrájkot Dersim főterén, hogy a török katonaság három hónapon át válasz nélkül hagyta azt a kérését, hogy adják vissza neki a fia holttestét. A 27 éves Murat Gün a tavaly novemberi, illegális radikális baloldali csoportok ellen folytatott légitámadások alatt vesztette életét, s a hatóságok sem az ő maradványait, sem a többi kilenc fiatal halottét nem adták vissza azóta sem a családoknak...

ITT OLVASHATÓ