AHOL BŰN VAN, OTT BÜNTETÉSNEK IS LENNIE KELL

ÉLET ÉS IRODALOM - SZABADPOLC
Szerző: Bruck András
2017.05.12.

A büntetés igazságtétel az igazságtalanságért, mondja Szent Ágoston, és a magyar társadalomnak valóban jár az igazságtétel. Bár nem sokat tett saját magáért, gyengeségéért egyetlen nép sem sújtható mindazzal, amit az Orbán-kormány követett el saját nemzete ellen. A magyaroknak megszámlálhatatlan okuk van rá, hogy elszámoltatást, a bűnösök megbüntetését követelje.

Láttam Európa új reménységét, a franciák többségének bizalmát elnyert, világfi külsejű Emmanuel Macront, láttam a magyarok többségének bizalmát bíró, Bözsi néninél szavazatra vadászó és még a malacot is tisztelettel köszöntő Orbán Viktort.

Két erős élmény, de számomra egyik sem ér fel a „bör-tön-bör-tön” skandálással, amely a Momentum május elsejei gyűlésén hangzott fel a Hősök terén, miközben a párt második szónoka beszélt. Szép lett volna, ha az egész tér, mind a tízezer ember átveszi, csakhogy Pottyondy Edina rögtön folytatta – vajon szándékosan? –, a skandálás elhalt, így nem derülhetett ki, hogy az alkalmi népítélet mennyire népszerű gondolat.

Hozzám hasonlóan alighanem sokan szeretnék bírói ítéletek után börtönben látni a rezsim vezetőit és legkártékonyabb bűntársaikat, azokat, akik segítettek kidolgozni vagy fontos pozíciókban most is működtetik és fenntartják az országot válságspirálba taszított illiberális rendszert. Amely valójában mind több elemében már diktatúra. Mások meg, jobb a békesség, beérnék annyival, hogy csak tűnjenek már ezek el, és térjen vissza legalább valami alap normalitás. Esély valami jobbra, másra.

Csakhogy ez rózsaszín leányálom.

Súlyos ítéletek nélkül nem lesz se normalitás, se békesség, ahogy nem volt 2002 és 2010 között sem. Orbán és csapata ellenzékben sem volt se békés, se demokratikus, ismét ellenzékbe kerülve pedig még sokkal kevésbé lenne. De amíg ellenzékből joguk volt hatalomra jutni, és megpróbálni jobban csinálni, addig ellenzékbe visszajutva nekik már nem lehet joguk semmihez.

Az ő kiiktatásuknál nem létezik fontosabb nemzeti érdek.

Orbánék nem rosszul kormányoznak, nem hibás döntéseket hoznak, hanem pontos menetrend szerint, egyéni érdekektől hajtva forgatták fel és teszik előrejutásra alkalmatlanná az országot. Az egyetlen kivétel a sport, amely ismét a nemzeti összetartás és sikeresség szimbóluma lett, de közben agresszívan folyik az ország jövője szempontjából a sportnál ezerszer fontosabb és ezerszer több embert érintő területek, mindenekelőtt az egészségügy és az oktatás sorvasztása – a társadalom testi, lelki, szellemi legyengítése. Míg azonban sportban akár világutolsónak lenni sem mond semmit egy ország valódi teljesítményéről, addig egy EU-tagállamban tömegesen analfabétákat képezni, ócska diplomákat kiadni és idő előtt meghalni pontos lenyomata a politika minőségének.

Orbánék rombolása ijesztően összetett hatású: néhány, az EU-pénzeknek köszönhető kedvező makroadaton kívül minden adat egy hanyatló, versenyképtelen országra utal, a jogrend, a választási rendszer és általában a demokratikus intézmények feldúlásával pedig a keleti zsarnokság újbóli bevezethetősége is egyre valóságosabb veszély.

Hogyan is lehetne helye ennek a velejéig romlott politikusi garnitúrának egy majd remélhetően ismét demokratikus közéletben! A börtön-börtön skandálás a Hősök terén csupán annak a normális társadalmi igénynek volt a kifejezése, hogy ahol bűn van, ott büntetésnek is lennie kell...

ITT OLVASHATÓ