A TERMÉSZET 4 FONTOS AJÁNDÉKA A GYEREKEK SZÁMÁRA - A GYEREKEK A TERMÉSZETBEN TESZNEK SZERT AZ ALAPKOMPETENCIÁKRA

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: SzabóElvira
2017.05.25.

„A természet úgy kell a gyerekeknek, mint egy falat kenyér.” Ez a frappáns gondolat nem az én fejemből pattant ki, hanem Herbert Renz-Polstertől származik. Herbert Renz-Polster gyerekorvos és Gerald Hüther neurológus egy már-már feledésbe merülő témát járnak körül Vissza a gyökerekhez című könyvükben: hogyan fonódik össze a gyermeki fejlődés a természettel, és hogyan tolódott el ettől a modern korban. Olvasmányos, helyenként csipkelődő, néhol provokatív stílusban írnak arról, hogyan fejlődnek „ezek a mai gyerekek”, és hogyan fejlődhetnének még jobban, oly módon, hogy visszatalálnak saját gyökereikhez, miközben a 21. század vívmányaiból is építkeznek.

A természet mint veleszületett fejlődési tér

Renz-Polster és Hüther időutazásra invitálják az olvasót: arra biztatnak minket, hogy vessünk egy pillantást az emberiség bölcsőjére: arra, ahogyan az őseink sok ezer évvel ezelőtt éltek és felnőttek. A hagyományos társadalmakban azt látjuk, hogy a gyerekek természetes közege egyrészt a szabad ég alatt van, másrészt más gyerekek, lehetőleg több korosztályba tartozó gyerekek között. Ha van is velük felnőtt, legfeljebb azért, hogy vigyázzon rájuk, de nem szól bele a játékukba.

A gyerekek felcseperedésének eredeti közege egyfelől egy sajátos társas működést jelentett a vegyes életkorú gyerekcsoportokban: megszervezték a saját játékukat, együttműködtek nagyok és kicsik, a konfliktusokat valahogyan elboronálták, és a különféle ötleteket közösen valósították meg, leküzdve a felmerülő akadályokat. Másfelől ezek a gyerekcsoportok a természetben játszottak – talán nem voltak Matchboxaik és babaházuk, viszont a természet mint játéktér kínálta lehetőségekből kialakították a játékfeltételeket. A gyerekek akkor vannak ma is elemében, ha a természettel kapcsolatba lépve ténykedhetnek: sárból „várat” építenek, „művészi kompozíciókat” hoznak létre virágszirmokból; a faágak harci botokká változnak a kezükben, maguk a fák pedig a bátorság akadálypályáivá a talpuk alatt. Ekkor olyan odaadással és belemerüléssel vannak jelen a világban, mint egyetlen tanórán sem. Renz-Polster számos példát hoz arra, hogyan válik a természet észrevétlenül eszközzé a gyerekek számára ahhoz, hogy megismerjék a matematika, a biológia vagy épp a fizika alaptörvényeit – hogyan teremti meg a természet annak lehetőségét, hogy játszva tanuljanak. S itt tehetnek szert olyan pszichológiai erényekre is, amelyek elengedhetetlenek a felnőtt világban való sikeres működéshez: a türelemre és a kitartásra, a tudatos, éber figyelemre, a bizalomra és az együttérzésre...

ITT OLVASHATÓ