A KÉPEK ÜZENETE

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2017.05.27.

Kiállításmegnyitóm volt pénteken, „Hajlékok”-ezt a címet adtam neki, a Fian Koncept Galériájában, Wahorn András nyitotta meg. Érdekes megvilágításba tette a grafikákat, párhuzamba állítva a munkámmal. Mivel ezek a rajzok tényleg a lelkem lenyomatai, és ugyanolyan ventilálást jelentenek nekem, mint az írás, így elgondolkoztam azon, amit mondott

Szóval, ő arról beszélt, hogy grafikákon látható falak, épületek (ez egy tematikus válogatás volt) hol elvontabb struktúrákban, hol látványhűbben, azt mutatják, hogy ezek között a leomló, meg újraépülő falak között tudom újjáépíteni magam, innen tudok energiát meríteni a mindennapi munkához.

Tényleg, sok rajzon vannak romos épületek, elhagyott lenyomatai az életnek, amiből mindig nekilendül valami, újra, megjelenik egy létra, egy kötélhágcsó, egy nyiladék, egy ablak, elindul egy stabilabb fal, egy út valamerre, egy lépcső, egy korlát, valami, amibe kapaszkodni lehet, és elindulni a szétesett világból felfele. Talán ettől nem nyomasztóak ezek a rajzok, hogy van bennük kiút is.

Bár sokan írták, hogy ez a kiállítás végre rólam szól… de azt hiszem, úgy szól rólam, hogy ez is a munkám üzenetét hordozza. Mert ha ezt azzal párhuzamba állítom, akkor ez a „mindig újrakezdés” folyamatát mutatja. Meg persze azt, hogy folyton lerombolódik, amit felépítünk, de valahogy mindig keresünk új utat, és elindulunk újra. Ki tudja, talán azért kell ezeket rajzolnom, hogy higgyek benne, megéljem így is, és ez is erőt adjon. Wahorn azt mondta, naivak vagyunk, ez a közös bennünk, mert konokul hiszünk abban, hogy lehet változás, és nem adjuk fel.

Mert ez tényleg így van, a mindennapokban. A szegénységben élő gyerekekkel még egyszerűbb, az ember megbeszéli velük, mi volt a sikertelen, a nem megfelelő, hogyan lehetne jobban, a gyerek még megérti, próbálja, ha az ember elcsípi a motiváció sokszor nehezen megtalálható vonalát. Vele még könnyű elhitetni, hogy képes valami másra, jobbra, ő még belelkesíthető, a változások megerősíthetők, újra és újra, remélve, hogy beépül majd, és indulhat egy másik lépcsőfok megszilárdítása. Most még tíz perc volt a figyelem, ez már megy, lehet próbálni elérni a tizenötöt. Most sikerült megállnia, hogy csúnyán beszéljen a másikkal, ezt megerősítjük, hogy legközelebb majd akkor is sikerüljön, ha nem vagyunk ott. Most sikerült önállóan megoldani egy feladatrészt, ennek az örömét megerősítjük, hogy emlékezetes maradjon, és építhessünk rá. A sok megerősítésből építjük fel azt a szabályrendszert, amit magáévá tesz majd, amihez igazodik, ami mentén integrálódhat...

ITT OLVASHATÓ