A GÖDI ESET NORVÉGIAI MAGYAR SZEMMEL

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.05.07.

Meglehetősen nagy vihart kavart a minap, amikor kiderült, milyen körülmények között élnek a Topház Speciális Otthon lakói, milyen embertelen módon bánnak velük azok, akiknek a törődés lenne a feladatuk. Erre reflektál a mai egyik ajánlott poszt, aztán Svájcba látogatunk, az sem lesz sokkal kellemesebb téma, végül hogy legyen valami vidámabb is, kiderül, mit gondolnak a pálinkáról Palau szigetén.


Kezdjük akkor a kemény részével, méghozzá a gödi esettel, amire a Norvég életünk blog szerzője reagált

„Mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, és „elnéz”. Szarok vagyunk, ez van. (...)

Nem tudom a megoldást, de hogyan tudnék én, és hogyan tudnánk mi a társadalmakon változtatni? Mert kellene. Ez konkrétan kínzás, ami rosszabb, mint a halál.

Pont a fogyatékosokon lehetne példát mutatni, hogy igen, emberek vagyunk, segítünk, mert elkél a segítség. De nem, dögöljön meg mind!

Kezdem tényleg utálni az általános társadalmi életet, nincs is senkivel sem kedvem beszélgetni, mert semmi értelme. (...)

Nagyon érzékeny lettem az kifejezetten indokolatlan elnyomásra.

De ha belegondolunk, ennek volt is előzménye? Ki emlékszik fogyatékosokra a környezetében? Az iskolában, amikor még oda járt? Tabu volt, szinte félelmet tápláltak belénk irányukba.

Normálisabb társadalomban azért sokkal jobb a helyzet, látom saját szemeimmel idefent, ahol tombol a liberalizmus. Milyen szar is az, élni, és élni hagyni, és talán segíteni is... ez mind hülyeség...

A mai társadalmat/világot csakis a death metal fejezi ki jól a zenében, a filmekben pedig a horror. A horror zenei megfelelője így a brutal death metal. Persze lehet „elnézni”, elhallgatni a popszarságokat, de érzi mindenki, ez csak háttérnek, esetleg figyelemelterelésnek jó, mint a politika.”

A teljes poszt itt található...

ITT OLVASHATÓ