Szerző: Határátkelő/Péter
2017.05.11.
„Sokat gondolkodtam milyen frappáns címet adhatnék írásomnak. Szóba került a „két világ között ragadva”, a „Minden nap csak rád gondolok”, meg a „Fogva tart a saját elmém” is. Mindegyik címnek ugyan az a végkifejlete, na de erről később.
Kb. 11 éves koromban (1999) egyszer láttam a tévében valami ismeretterjesztő műsort, melyben épp az óceánjáró hajós életről, munkáról volt szó és emlékszem nagyon megtetszett a dolog.
Persze mint sok minden más egy gyereknél ez is gyorsan elfelejtődött és ment minden a maga útján tovább. Érettségi után irány az egyetem és 2011-ben, mint kezdő marketinges és grafikus kerültem ki a munkaerő piacra Budapesten. Szerettem, szeretem a szakmám és minden nagyképűség nélkül jó vagyok benne jelenleg is.
Normál körülmények között nőttem fel, nem kellett nélkülöznöm, de persze csilliárdosok se voltunk, így a pályakezdő fizetésem teljesen rendben volt a piaci kereteknek megfelelően. Volt egy kihűlőfélben lévő párkapcsolat, albérlet, kocsi, motor, kutya...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.