13 MÁSODPERC, AMI TÖBBET MOND EZER SZÓNÁL

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- DÜHÖNGŐ, HACSAKNEM BLOG
Szerző: H. A.
2017.05.26.

Tegnap májust írtunk és 25.-ét, ez némely naptárakban Orbán, vessző, Urunk mennybemenetelének napja volt. És tényleg (jó, tudom, az Orbán ezúttal nem családnevet jelöl). A november óta dédelgetett álom valóra vált. Igaz, egy normálisabb országrész süllyedt el szégyenében az egy főre jutó két büdös tahó látványától, de mégiscsak történelmi pillanatok voltak ezek.

Szerintem legalább 250-szer megnéztem ezt a felvételt, de ezzel sajnos nem lehet betelni. Pedig a szekundér szégyenérzet (amikor szemlélőként, kívülállóként mások helyett érzed úgy, hogy elsüllyednél) erőteljesen hatalmába kerített. Nézzük meg még egyszer...

Hát így alakult. A kisember a nagyember közelébe került. Ágaskodott, eltorzult fejjel vigyorgott, a kötelező nyelvcsapkodások sem maradtak el. Az a lányos zavar, az az óvodás örömködés, az a kényszeres, a nagyember által kitakart zakó-nyakkendő igazgatás, köhécselés. Lenyűgöző. Lássuk be, neki élete napja volt. Hát hiszen a legmagasabb világi hely néhány pillanatra rávetette pojáca tekintetét, tán még dörmögött is mellé valamit.

Viktorka csak úgy sugárzik, mint Mészároslölö a Roszatomban. Mimagyarok háztartási géniusza (kösz, Robi), szemünk világa, a kimosakodott párttitkár elvtárs túlmozgásos fia végre feljutott a csúcsra. Nekik ez a csúcs. Az ország kifosztása járulékos, több életre szóló haszon. Azt hiszem, ez itt a lényeg. Egy levegőt szívni minden idők legtahóbb amerikai államelnökével, aki olyan szinten idegen a diplomáciai késsel-villával evéstől, mint alacsonynövésű rajongója a jobboldalon...

ITT OLVASHATÓ, ITT NÉZHETŐ MEG