2017. április 16., vasárnap

ÚJRAINDULÁS

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.04.16.


Az újrakezdés talán a határátkelés egyik legfontosabb része, tulajdonképpen már eleve az egész folyamat maga az. Az eheti válogatásban is többször előkerül, vagy azért, mert egy blog indul újra (ami mindig örömteli), vagy azért, mert valaki képes rugalmasan változtatni a tervein, amikor az eredeti elképzelés nem jön be. Remélem, sikerült elég homályosnak maradnom :), vágjunk is bele!

Mit csinál az ember, ha utazna, de nem tud oda, ahova akar? Elmegy egy másik helyre – írta a Mindjárt jövünk blog szerzője, aki nem csak írt róla, de így is tett. Más kérdés, hogy Új-Zéland helyett Moszkva érdekes választás, ám megvan a magyarázata.
„No, szóval legutóbb ott hagytuk abba, hogy nem mentem Új-Zélandra. Igaz, hogy volt az egyes számú tervem, de vészhelyzet esetére -  és én már csak ilyen vagyok - volt egy kettes számú is. Ez pedig az volt, kimegyek Oroszországba és megtanulok oroszul. 
Aki nem tudja, az ELTE-n ruszisztika (Oroszország tanulmányok) szakos vagyok, amihez értelemszerűen elengedhetetlen a nyelv ismerete. Én viszont eddig az orosz nyelv két elengedhetetlenül fontos elemét nem sajátítottam még el: a szókincsét és a grammatikáját. Ezen a helyzeten pedig minél hamarabb változtatnom kell. 
A terv először az volt, hogy a zélandi tapasztalataimból kiindulva majd wwoofolok, családnál lakok és angolra tanítom a gyerekeket, vagy mondjuk hostelben dolgozok. 
Ekkor mindkét esetben meg van oldva a lakhatásom, részben az étkezés és csak ragad rám valamicske orosz is. Aztán jól végiggondolva az egészet, hát... Ebben az esetben max három hétre kapom meg a vízumomat, meg senkivel sem tudok leülni kicsit nyelvtanozni stb. 
Végül fogtam magam és - kerül, amibe kerül - jelentkeztem a Moszkvai Állami Egyetem nyelvkurzusára, egészen pontosan 11 hétre. Nem a semmiért dolgoztam magam szénné Új-Zélandon. 
Február 24-én érkeztem Moszkvába, ahol a reptéren a nyelvsuli egyik alkalmazottja várt rám kocsival. Én már előre elképzeltem, hogy egy gyönyörű orosz hölgy fogja tartani a „Mr. Vigoczki” feliratú táblát a Vnukovó reptéren. Ehhez képest Farid, a tatár jött ki elém... No mindegy. 
De ő tök jó fej volt. Útközben kifejtette, hogy tudja ám, hogy a magyarok őshazája az Urál mellett található, és hogy a tatárok is ősidők óta a mai Oroszország területén élnek. „Szóval ti és mi már hamarabb itt voltunk, mint az oroszok. De ezt azért ne mond nekik!” - foglalta össze mondandóját. 
Amikor kiválasztottam, hol szeretnék lakni választhattam volna azt, hogy családnál lakok, de kb. ugyanannyiért inkább a kollégium mellett döntöttem. Itt mégiscsak több embert ismerhetek meg, és hát tudjuk nagyon jól mik folynak egy kollégiumban, mekkora bulik stb. No, hát ebben is kb. akkorát tévedtem, mint a repülőtéri transzferemmel kapcsolatban. (...) 
Kezdjük azzal, hogy a nyelvsuli honlapján „jól felszerelt, fürdőszobás, hűtős, külön a külföldi diákoknak fenntartott” szobákat ígértek, mindezt egy 60x120 pixeles képpel illusztrálva. 
Aha, magyar vagyok, tudom jól, mit jelent az, ha nem lehet nagy felbontású képet látni a szállásról. Hűtőnk nincs, de ismerünk valakit, akinek állítólag van.... Igen, mi a párkányt használjuk e célból...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.