Szerző: KALOCSAI KINGA
2017.04.28.
...tüntetni alkotmányos és alapvető emberi jog, de ez nem azt jelenti, hogy ezzel bármilyen mértékben vissza lehet élni, és mindenki más jogait, életét figyelmen kívül lehet hagyni. Az Oktogonhoz nem ezrek szoktak vonulni, ezrek a Kossuth térre vagy a Fidesz székházhoz vonulnak át. Az Oktogonon néhány tucatnyian, néha pár százan “ülősztrájkolnak”, többnyire konkrét cél és követelés nélkül, és leginkább techno zenét hallgatva söröznek a sínek közepén.
A baj ezzel az, hogy amellett, hogy nagyon sok ember közlekedését akadályozzák, nem fogják azoknak a szimpátiáját sem kivívni, akik még nem álltak be akár a CEU vagy a civilek ügye mellé, mert ők nem fognak tudni hazajutni.
Eközben viszont a kormányt egy percig nem fogja érdekelni, hogy százan ülnek az Oktogon közepén, mert ettől nekik nem lesz rosszabb, nem lesznek kevésbé népszerűek, sőt, remek alkalmat biztosít nekik arra, hogy a tüntetéseket komolytalan buliként mutassák be.
Ugyanez vonatkozik azokra a hídfoglalásokra is, amiket egy-két fős, maximum pártucatnyi emberből álló csoportok próbáltak csinálni áprilisban. Egyáltalán nem a kormánynak okoztak vele problémát, hanem még azok haragját is kivívták, akik szimpatizálhatnak egyébként az ügyükkel. Az pedig, hogy néhányan úgy foglalnak hidat, hogy autók ragadnak fent utasaikkal menet közben, kifejezetten szerencsétlen eljárás, és ha jogilag nem is állná meg a helyét, de mindenképpen mások szabad mozgásának korlátozásával jár. Csak abba gondoljon bele, aki hidat foglal, hogy mit szólna ahhoz, ha ő ragadna a híd közepén az autójával, miközben menne a gyerekéért az óvodába… Vagyis a hídfoglalásnál is az a kérdés, amit minden esetben mérlegelni kell: arányos-e a követelések súlyosságával az, amit a demonstrálók tesznek, illetve van-e mögöttük akkora, velük, céljaikkal szolidáris tömeg, aki lényegében felhatalmazza őket arra, amit tesznek. Erre a kérdésre úgy az Oktogon néhány százfős tömörülései, mint a hídfoglalás ennél is kevesebbeket megmozgató csoportjai esetében a válasz igencsak a nem felé húz. De ha már mégis, akkor legalább annyira figyeljen mindenki oda, aki ilyenben gondolkodik, hogy a hídon ne ragadjon autós, és inkább ne engedjen fel senkit, de mindenkit engedjen le onnan.
Ami viszont pozitívum, hogy a tüntetések utáni vonulások is - ha a teljes tömeget nézzük - megtartották békés jellegüket. Persze sok olyan helyzet volt, amikor egy-egy ember már bőven átlépte az erőszakmentesség határát, megtörtént az is, hogy a Kossuth téren 1-2 ember palackokkal vagy például kenyérrel dobálta a rendőrsorfalat. Fontos azonban, hogy ilyen helyzetekben nem egyszer a tömeg válaszreakcióként a “Ne dobáld a rendőrt” skandálásba kezdett, vagyis az erőszak bármilyen formáját a tüntetők többsége elutasítja.
De még ennél is fontosabb, hogy a hivatalos tüntetések utáni vonulások és ottmaradások is megtartsák békés jellegüket és ne adjon a tömeg teret ezeknek a provokációknak, az erőszakos cselekedeteknek.
Ez nem csak azért fontos, mert törvényi következménye lehet annak, ha valaki rendőrt dobál, és nem is csak azért, mert nem a rendőrök az ellenségei a tömegnek. Hanem azért, mert szerintem ezeknek a tüntetéseknek valójában az a legfőbb célja, hogy megmutassák: egy normális országban szeretnénk élni, ahol nem erővel nyomja le a kormányzó csoport az embereket, hanem ahol békés egymás mellett élés és szolidaritás valósul meg. Ehhez pedig a tüntetőknek példát kell mutatniuk, és ebben nagy felelőssége van mindenkinek, aki részt vesz bármilyen demonstráción.
A baj ezzel az, hogy amellett, hogy nagyon sok ember közlekedését akadályozzák, nem fogják azoknak a szimpátiáját sem kivívni, akik még nem álltak be akár a CEU vagy a civilek ügye mellé, mert ők nem fognak tudni hazajutni.
Eközben viszont a kormányt egy percig nem fogja érdekelni, hogy százan ülnek az Oktogon közepén, mert ettől nekik nem lesz rosszabb, nem lesznek kevésbé népszerűek, sőt, remek alkalmat biztosít nekik arra, hogy a tüntetéseket komolytalan buliként mutassák be.
Ugyanez vonatkozik azokra a hídfoglalásokra is, amiket egy-két fős, maximum pártucatnyi emberből álló csoportok próbáltak csinálni áprilisban. Egyáltalán nem a kormánynak okoztak vele problémát, hanem még azok haragját is kivívták, akik szimpatizálhatnak egyébként az ügyükkel. Az pedig, hogy néhányan úgy foglalnak hidat, hogy autók ragadnak fent utasaikkal menet közben, kifejezetten szerencsétlen eljárás, és ha jogilag nem is állná meg a helyét, de mindenképpen mások szabad mozgásának korlátozásával jár. Csak abba gondoljon bele, aki hidat foglal, hogy mit szólna ahhoz, ha ő ragadna a híd közepén az autójával, miközben menne a gyerekéért az óvodába… Vagyis a hídfoglalásnál is az a kérdés, amit minden esetben mérlegelni kell: arányos-e a követelések súlyosságával az, amit a demonstrálók tesznek, illetve van-e mögöttük akkora, velük, céljaikkal szolidáris tömeg, aki lényegében felhatalmazza őket arra, amit tesznek. Erre a kérdésre úgy az Oktogon néhány százfős tömörülései, mint a hídfoglalás ennél is kevesebbeket megmozgató csoportjai esetében a válasz igencsak a nem felé húz. De ha már mégis, akkor legalább annyira figyeljen mindenki oda, aki ilyenben gondolkodik, hogy a hídon ne ragadjon autós, és inkább ne engedjen fel senkit, de mindenkit engedjen le onnan.
Ami viszont pozitívum, hogy a tüntetések utáni vonulások is - ha a teljes tömeget nézzük - megtartották békés jellegüket. Persze sok olyan helyzet volt, amikor egy-egy ember már bőven átlépte az erőszakmentesség határát, megtörtént az is, hogy a Kossuth téren 1-2 ember palackokkal vagy például kenyérrel dobálta a rendőrsorfalat. Fontos azonban, hogy ilyen helyzetekben nem egyszer a tömeg válaszreakcióként a “Ne dobáld a rendőrt” skandálásba kezdett, vagyis az erőszak bármilyen formáját a tüntetők többsége elutasítja.
De még ennél is fontosabb, hogy a hivatalos tüntetések utáni vonulások és ottmaradások is megtartsák békés jellegüket és ne adjon a tömeg teret ezeknek a provokációknak, az erőszakos cselekedeteknek.
Ez nem csak azért fontos, mert törvényi következménye lehet annak, ha valaki rendőrt dobál, és nem is csak azért, mert nem a rendőrök az ellenségei a tömegnek. Hanem azért, mert szerintem ezeknek a tüntetéseknek valójában az a legfőbb célja, hogy megmutassák: egy normális országban szeretnénk élni, ahol nem erővel nyomja le a kormányzó csoport az embereket, hanem ahol békés egymás mellett élés és szolidaritás valósul meg. Ehhez pedig a tüntetőknek példát kell mutatniuk, és ebben nagy felelőssége van mindenkinek, aki részt vesz bármilyen demonstráción.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.