SZEGÉNY MAGYARORSZÁG

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Föld S. Péter
2017.04.18.

Megint ételt osztottak a Blaha Lujza téren a krisnások húsvétkor. Paprikás krumpli volt a menü, kovászos uborkával, ráadásként epres desszert. Ünnepi ebéd azoknak, akiknek a hétköznapi ebéd is csak álom.

Évek óta osztanak meleg ételt ünnepekkor és gyakran hétköznapokon is. Hosszú sorok kígyóznak ilyenkor az utcán, kilátástalanság, reménytelenség, szomorúság, amerre csak a szem ellát.

Valódi látványosság ez ma Magyarországon, csak idő kérdése, hogy az ételosztás belekerüljön a hozzánk érkező külföldi turisták bédekkereibe.

Szegénység van ma Magyarországon, nyomorúság. Politikailag inkorrektül ezt így mondják: rászorultság.

Mindeközben Mészáros Lőrinc a felső középosztályhoz tartozónak vallja magát. Kósa Lajos pedig, amikor Rogán Antal helikopteres utazása kiderült, azt mondta, hogy ezt, mármint a helikopterbérlést a középosztály is megengedheti magának.

Újra kell gondolnunk a társadalom osztályszerkezetét. Hogy ki kicsoda. Szegények ugye nincsenek, legalábbis, amióta a kormány eltüntette őket a statisztikákból. Vannak ugyan olyan honfitársaink, akik ételosztáskor sorban állnak, sőt, olyanok is akadnak közöttük, akik már hajnali 5-kor beállnak a sorba, hogy biztosan jusson nekik egy tál meleg étel, de ők nem szegények, mert a hivatalos statisztika nem annak nevezi őket.

Harrach Péter szerint a sok gyerek azért megy éhesen az iskolába, mert náluk odahaza életforma, hogy nem reggeliznek. Nyilván jó helyről tudja ezt a kereszténydemokraták nagyágyúja, mert a környezetében sok nem-reggeliző gyerekkel találkozik. Ők mondhatták neki, hogy úri passzió náluk a korgó gyomor, a rosszul táplálkozás. Nem azért nem esznek, mert nincs mit, hanem mert vigyáznak a vonalaikra.

Magyarországon ma már nem csak az szegény, akinek nincs fedél a feje fölött, vagy nincs munkája. Úgy is lehet szegénynek lenni, hogy az ember lakik még valahol, és dolgozik. Tisztes szegénységnek hívják az ilyet, pedig valójában ugyanúgy tisztességtelen, mint a nyomor.

Sokféle ember áll a Blaha Lujza téri sorban: régóta reménytelenek, és olyanok is, akik csak mostanában lettek azok. Nem csak a végleg leszakadtak, de olyanok is, akik még valamennyire tartják magukat. Akik még bíznak benne, hogy talán van számukra visszaút. Viseltes, de tiszta ruha van rajtuk, és a gyerekeiken. Erre futotta, vasárnapi ebédre, vacsorára már nem...

ITT OLVASHATÓ