SZABAD-E BELENYUGODNI ABBA, AMI VAN?

TABUNYITOGATÓ BLOG
Szerző: Budácsik Lajos
2017.04.03.

Nehezen szántam rá magam az írásra. Sokat meditáltam arról, vajon van e értelme írni - sokadszor - a szegénységről, a kiszolgáltatottságról, a nyomorról. Hiszen az elmúlt időszakban is már sokan - köztük jómagam - próbálták bemutatni, létezik egy másik, egy kilátástalan helyzetben levő, pusztuló Magyarország.

Milliók tengődnek úgy, hogy gyakorlatilag esélyük sincs az emberhez méltó életre, számukra már az is öröm, ha naponta esetleg tudnak kenyeret venni. Az ő álmaik – amennyiben még vannak – földhöz ragadottak. Nem vágynak luxusutazásra, milliós karórákra, helikopterezésre, vagyont érő táskákra, de még talán svájci bankszámlára sem. (Azért sem, mert többségük talán azt sem tudja, hogy van ilyen.) Szeretnének tisztes megélhetést biztosító munkát, fedelet a fejük fölé, és egy szebb holnapot a gyermekeiknek.

A vidéki Magyarország ma a közmunkások világát jelenti. Kiszolgáltatott emberek százezreit, akik meghunyászkodva tűrik, hogy a parancsolóik azt tegyék velük, amit éppen úrinak mondott kedvük diktál. Aki szólni mer, azt páros lábbal billentik bele a mély gödörbe, ahonnan már szinte lehetetlen felkapaszkodni. Ezért tűrik el a megaláztatást, ezért veszik tudomásul, hogy a közmunkások számára -általában – még a legelemibb munkafeltételek is hiányoznak.

Többük beszélt arról, hogy az elemi tisztálkodási feltételek sincsenek a számukra biztosítva. Nem tudnak kezet mosni, ha netán kis vagy ami még rosszabb, nagy dolgukat kellene végezniük, akkor marad a mező, a kukoricás, vagy a – korábban kitisztított – árokpart. Ha valakinek nagyon sürgős, akkor elmondhatja, hogy nincs szerencséje. A közmunkásokat a mai hatalom nem veszi emberszámba, a közmunkának nevezett rabszolgamunka a statisztikák javítását szolgálja. Így valósul meg országunkban – no, nem a gyönyörű rend, hanem – a teljesnek mondott foglalkoztatás. Talán sántít, de néha úgy érzem, hogy az ókori Rómában is nagyobb becsülete volt a szegényeknek, illetve a rabszolgáknak, mint napjainkban, hazánkban a védtelen embereknek.

Szinte nincs olyan nap, amikor ne jelenne meg írás, tudósítás arról, milyen méltatlan körülmények között tengődnek felebarátaink, hogyan nő a szegénység, a nyomor. A Fidesz 2010 óta tartó uralkodása alatt óriási jövedelemkülönbségek jöttek létre. A gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lettek. A valamikori középosztályba tartozók közül rengetegen vesztették el egzisztenciájukat, már csak ábrándozhatnak egy szebb világról.

Az országot lényegében egy személyben uraló miniszterelnök nem akar tudomást venni arról, ami ma hazánkban van. Kinyilatkoztatásaiban a ragyogó jelenről és a még fényesebb jövőről beszél. Ha hiszi amit mond, akkor azért, ha pedig tisztában van azzal, hogy nem a való világról beszél, akkor pedig azért alkalmatlan arra, hogy az ország első embere legyen. Aki képes arra, hogy szemrebbenés nélkül beszéljen Magyarországról, mint a földi mennyországról, az mindenre képes lehet. Vajon meddig lesz Magyarország a délibábok országa?

ITT OLVASHATÓ