Szerző: Újlaky András
2017.04.06.
Bár az uniós csatlakozásnak köszönhetjük, hogy a magyar törvények immáron tiltják a faji megkülönböztetést, az azóta eltelt évtizedek politikai akarat híján nem hoztak érdemi változást a romák helyzetében. Ha az oktatási, egészségügyi, foglalkoztatási csődről, a szegénység növekedéséről beszélünk, az elszenvedők között a romák messze-messze túl vannak reprezentálva. A kötelező óvodáztatás és a roma szakkollégiumok kivételével, integráció helyett a fokozódó elkülönítést segítették elő a kormányzati politikák, írja Újlaky András az EU-ról szóló sorozatunk negyedik darabjában.
Ha megkérdezi valaki, hogy kinek mi jut eszébe az Európai Unióról, szerintem legtöbben a pályázati támogatásokat, azaz a pénzt említenék.
A minap megnéztem a Trainspotting 2 című filmet, és lám, nekik is. Öregedő csibész barátaink egyetlen – működni tűnő – ötlete egy kis uniós támogatást kérni az öreg kocsma átalakításához. A jelenetet akárhol fel lehetett volna venni, sok aranycsillagos, kék háttér, fényképdokumentáció korábbi, sikeres projektekről, néhány formálisan, de olcsón öltözött, unott, fiatal hivatalnok. Barátaink persze nem azt mondják, hogy kuplerájt készülnek csinálni, hanem egy jó dumát adnak elő, nyilván a kiírás szellemében.
A jelenet mindjárt illusztrálja is egy problémáját a közösségi mindennapoknak. Bojár Gábor régen mondja, a gazdaságfejlesztési forrásokra való pályázás rendszere nem arra ösztönzi a vállalkozókat, hogy optimális ráfordítással maximális jövedelemre tegyenek szert, mint kellene, hanem arra, hogy igyekezzenek megfelelni a bürokraták által kitalált fejlesztési céloknak, melyek a kiírásban szerepelnek. Így jutnak maximális ingyen, vagy olcsó pénzhez, a projekt meg majd gondoskodik magáról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.