Szerző: Szelestey
2017.04.24.
1. Megkapja a magáét az Angliában született, magyar származású író, Tibor Fischer, aki a minap nem győzte nyilvánosan dicsérni Orbán Viktort. A CEU rektora pl. úgy reagál, hogy Fischer olyan kedvezőnek festi le a magyar demokráciát, amilyennek csak akarja, de ott azért már álljon meg menet, hogy az egyetem ne tett volna eleget a törvénynek. Merthogy ez egyszerűen nem igaz. Ignatieff hangsúlyozza, hogy 25 éve súrlódásmentesen együttműködnek a magyar hatóságokkal, idáig soha semmilyen gond nem volt. Azon kívül soha nem akartak semmiféle kedvezményt maguknak, ami abból is látszik, hogy a mostani vitában hány intézmény állt melléjük, beleértve a Tudományos Akadémiát. Arra a kifogásra pedig, hogy tengerentúli campus nélkül adnak amerikai diplomát, a rektor rámutatott, hogy az Egyesült Államokban több mint két tucat tanintézmény működik ilyen rendszerben, az írónak tehát lehet a véleménye az, ami, ám a tényektől ő sem vonatkoztathat el.
A Liverpooli Egyetem egyik tanára pedig azt ajánlja, hogy aki tudni akarja, mi Magyarországon a helyzet, de nem beszél magyarul, az olvasson bele Balogh Éva Hungarian Spectrum blogjába, vagy fussa át Kim Lane Scheppele tudományos elemzéseit Orbán Viktor alkotmányos puccsáról. Szintén fontos útmutató Magyar Bálint immár angolul is megjelent könyve a maffiaállamról. Egy cseh hozzászóló azt emeli ki, hogy Tibor Fischer a Lex CEU ügyében hűséges felmondta a kormányzati mantrát, csak éppen az teljesen értelmetlen. Mert azt még a hatalom sem árulta el, hogy pontosan milyen szabálytalanságokat találtak az egyetem működésében. De az egész ügy mögött inkább az húzódik meg, hogy mennyire demokratikus egy rendszer, amelyben a kormány ki akar seprűzni egy egyetemet, mert annak más a politikai ideológiája, mint neki. Vagyis a tanszabadság és a vélemények sokszínűsége kapcsán a tét a demokrácia.
Végül pedig Brian Dooley, a Human Right First civil szervezet tanácsadója azt sérelmezi, hogy az eredeti elemzés nem tartja Orbánt a demokrácia ellenségének, csak éppen könnyedén átlép azon, hogy a miniszterelnök támadást indított a civil társadalom ellen. Az pedig hogy Magyarország demokrácia, mert vannak választások, megint csak képtelenség, mert a szabadságjogokat messze nem csak az jelenti, hogy időről időre az urnákhoz hívják az embereket. Erőteljesen bátorítani kell pl. a kritikus civil csoportokat. Orbán és apologetái nevezhetik bárminek azt, ami Magyarországon történik, ám nagyon úgy fest, hogy itt egy kormány éppen aláássa a demokráciát.
2. Kiosztották az idei Európai Sajtódíjakat, de a kommentár szerint nem dőlhetünk elégedetten hátra, mert a földrészen igencsak súlyos veszélyek fenyegetik a sajtószabadságot. Törökország bezárkózik, a lengyel vezetés ámokfutásba kezdett, az orbáni Magyarország pedig megkérdőjelezi az egész európai gondolatot. Joggal kaptak elismerést ezúttal szerb oknyomozó újságírók, fiatal román riporterek, vagy éppen a Stern és a Spiegel munkatársai, de nincs helye az önelégültségnek, amikor a kontinens épp a saját jövőjéért küzd. Ha újságírók jönnek össze, ők hallják a kopogtatást az ajtó túloldalán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.