"RENDSZERINT A MÉLYSÉGBEN REJLIK A VALÓ..." - AZ ÖNTUDATOS GYEREK

TABUNYITOGATÓ BLOG
Szerző: Tabunyitogató
2017.04.22.

Dr. Vekerdy Tamás a “Milyen iskola kell a gyereknek?” című könyvében részletesen leírja, hogy milyen iskola az, amely egészséges és autonóm embereket tud nevelni, amely tanításával képességeket ébreszt, ahelyett, hogy meggyőződéseket adna át. Az Életrevaló Gyerek magazin készített interjút Dr. Vekerdy Tamással:

Nagyon röviden az alapkérdés úgy fogalmazható meg, hogy alattvalókat akarok-e nevelni, úgy, mint a hagyományos, poroszos rendszerű, Napóleon által is aládúcolt kontinentális iskolák akarnak, akartak, amelyek nagyon alkalmasak voltak a diktatúrák számára is. Én akarom-e megmondani, hogy mi legyen a gyerekből?

Egy kolbászgyárnak tekintem-e az iskolát, ahol elöl betöltöm a gyereket, és hátul kijön a méretre vágott alattvaló, vagy pedig azt mondom, hogy minden gyermeket ahhoz akarok hozzásegíteni, hogy kibontakoztassa, amit magával hozott, a maga és a társadalom legnagyobb hasznára, kibontakoztassa mindig egyszeri, egyedi és rejtélyes individualitását, – mint általában a demokráciák iskoláiban.

Az én eszményem szerint az iskola körberakja a gyereket a kibontakozás cselekvéses, érzelmi és értelmi lehetőségeivel, mint a reform pedagógiák, az alternatív pedagógiák…

Ez azt jelenti, hogy nemcsak felejtésre ítélt szóbeli ismeretet tanítanak, hanem ugyanolyan mértékben ott van a kézzel elvégezhető tevékenységek köre, és ugyanolyan arányban ott vannak a művészetekhez kapcsolódó tevékenységek is.

A gyerekeknek ezekben a heterogén osztályokban, – mert ez is nagyon fontos, hogy nem válogatom ki a jó tanulókat, vagy a valamilyen szempont szerinti jókat – az az élményük lesz, hogy ő abban jó, én meg ebben. Nem lesz folyamatos kudarcélményük, mint a mi iskoláinkban van, ahol a felejtés számára tanítunk (az eminens is 5 év alatt a megtanult anyag 75 %-át garantáltan elfelejti).

Ha a gyermek egyéniségét akarjuk kibontakoztatni, és nem a mi általunk helyesnek tartott elveket és tudnivalókat akarjuk beletölcsérezni, akkor az individualitás bontakozik ki, akkor a gyermek képességei megerősödnek és ezzel valóban “az életre” készül fel, a problémák megoldására, a mindig újra “tanulásra”.

Most is és a könyvében is többször említi, hogy például az angolszász iskolák a mi jelenlegi iskoláinknál jobbak. Ön szerint mivel nyújtanak többet, mint a magyar iskolák?

Pontosan abban, hogy képességeket fejlesztenek. Nem a tananyag tömegével öntik le a gyerekeket, hanem hagyják, hogy az individualitásuk bontakozzon ki. Az angol iskolák (régen velük vitatkozott a kontinens, mint ma az amerikai iskolákkal, őket becsülte le) szóval ezek az angol iskolák azt mondták, hogy “nálunk kérem jellemképzés folyik az iskolában, a tudnivalókat majd megtanulja a gyerek 18 éves kora után”.

Gróf Széchenyi István is, akinek zseniális gondolatai vannak ezen a téren is, azt mondja döblingi hagyatékában, hogy fölösleges sokat tanulni 18 éves kor előtt, ez csak “az okos butákat tenyészti”, mint a német iskola. Azt mondja, hogy ez a tanítási rendszer “a tudós szamarakat” emeli ki, akik gyorsan és könnyen tanulnak és ugyanilyen gyorsan és könnyen felejtenek.

Azok, akik lassabban és elmélyültebben tanulnak, akik tényleg problémát látnak ott, ahol probléma van, akik kreatívan gondolkodnak hátrányba kerülnek az ilyen iskolákban. “Ki igen szaporán tud gondolkozni, az általában véve nem gondolkozik legmélyebben vagy csak mélyen is” – mondja Széchenyi – “pedig rendszerint a mélységben rejlik a való.”...

ITT OLVASHATÓ