POLITIKAI JÁTSZMÁK

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2017.04.15.

Immár több mint egy hete tart a CEU és a Közép-európai Egyetem melletti szimpátiatüntetés, ami már nem egyszerűen az egyetemről, a tanszabadságról szól, hanem az Orbán-kormány átfogó kritikáját is tartalmazza. Legalábbis ezt állítja a balliberális sajtó, és ezt mondják maguk a tüntetésben részt vevők is. Elvileg nincs annak akadálya, hogy egy különös ügy kapcsán az egész rendszer elleni kritika fogalmazódjon meg, így történt ez már korábban is sok más forradalom kirobbanása alkalmával. A mostani tüntetéssorozat azonban sokban különbözik az echte forradalmaktól, hiszen itt ma hazánkban elvileg is, meg gyakorlatilag is létezik az emberi szabadságjogoknak, így a tanszabadságnak is az a korunkban elfogadott és Európa szerte követett rendszere, aminek a hiánya okot és alkalmat nyújthatott volna egy igazi forradalom kirobbantására és ennek folyományaként egy fejlettebb politikai rendszer létrehozására.

Mondanám azt, hogy ez a tüntetéssorozat egy felhergelt tömeg hisztériája, de oly sokan és közöttük oly sok neves emberek vannak már, akik támogatólag beleálltak ebbe a mozgalomba, hogy az előbbi kifejezés talán sértő lehet rájuk nézve, ez utóbbit tehát nem vállalhatom fel. Egyáltalán minek tulajdonítható az, hogy oly sokan voltak azok, akik egy olyan víziót láttak egy törvényben, ti abban, hogy a CEU leánycégét, a Közép-európai Egyetemet kívánják bezárni, aminek távolról sem volt meg az alapja, és egyetlen mértékadó Fideszes politikus sem utalt erre a lehetőségre. Mindenesetre érdemes azon elgondolkodni, hogy neves tudósok miért ültek fel egy olyan átpolitizált, átideologizált és tendenciózus információnak, aminek nem jártak utána és nem ellenőrizték annak igazságtartalmát. Kereshetnénk ennek a magyarázatát abban, hogy ma már szokássá vált a hatalom kritikája akár azért, mert egy törvényt alkotott, amelyik nekem éppen nem tetszik, akár azért, mert az egyik politikusa olyan kijelentést engedett meg magának, ami egy társadalmi rétegnek nem tetszhetett, akár bármiért, ami bárkinek nem tetszik és most teljesen mindegy az, hogy miért nem tetszett az neki. Hozzászoktunk ahhoz, hogy szabadon, minden jogi következmény nélkül lehet bírálni a kormányt, a parlamentet, egyáltalán azt, és azokat, amit és akit kritizálni akarunk. Időközben azonban nem vesszük észre a lényeget, mégpedig azt, hogy ez a lehetőség éppen hogy a kívánatos szabadságjogok meglétét és gyakorlásának lehetőségét mutatják, nem pedig valamiféle autokráciát, vagy diktatúrát, amivel az emberi szabadságjogokat elnyomhatják...

ITT OLVASHATÓ