PILÁTUS KRÉDÓJA ÉS A NYITOTT TÁRSADALOM

KAPITALIZMUS BLOG
Szerző: ricardo
2017.04.20.

Felele Jézus: Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra. Monda néki Pilátus: Mi az igazság? (János 18, 37-38)

A Soros György által népszerűsített nyitott társadalom koncepciója az osztrák származású Karl R. Popper tudományfilozófustól származik, akinek a totalitárius ideológiák módszertani alapjait támadó A nyitott társadalom és ellenségei című 1945-ös kötete a 20. század egyik legnagyobb hatású műve.

Popper szerint a tudományos állítások hipotézisek. E megfontolás falszifikáció-elméletének folyománya. A tudomány fejlődése evolúciós folyamat: a teóriák szüntelenül megütköznek a valósággal; némelyik kiselejteződik, helyettük újabbak jönnek. A tudomány fejlődése egyfajta próba-szerencse alapon működő korrekció eredménye. Nincs biztos tudás: a tudományos általánosításokat ideiglenesen igaznak fogadjuk el, egészen addig, amíg nincs rájuk cáfolat.

Mindez nem az igazság viszonylagosságát kívánja jelenteni, hanem az emberi tudás elkerülhetetlenül fallibilis természetét. Az emberi tudás korlátolt, és tévedésre hajlamos. „A tudományos tudás messze a legjobb tudásunk; és mégis a tudományos tudás is csak feltételezett tudás”, miként Popper fogalmaz.

Karel Čapek cseh író Pilátus krédója című rövid elbeszélésében Arimátiai József és Pilátus találkozása elevenedik meg. A Jézus holttestét kikérő tanítványnak Pilátus bevallja: mindössze öt katonája elég lett volna elhallgattatni a tömeget, ámde megijedt Jézustól, ezért inkább engedett a hangoskodók követelésnek, és Barabást engedte szabadon.

Mitől rettent meg Pilátus? „Az az ember az igazságról beszélt”! Čapek Pilátusának lelki szemei előtt pedig megjelentek az inkvizítorok, a háborúk, vér és szenvedés. Mert „aki új igazságot teremt, megtilt minden más igazságot”, vélekedik a helytartó. Az igazhitűek „új Barabásokat emelnek vállukra”.

A racionalista ember nem dogmatikus, nem képzeli tévedhetetlen orákulumnak magát, a kritikai diszkusszióban hisz. „Azt hiszem, igazam van, de talán tévedek, és talán neked van igazad, mindenesetre vitassuk meg, mivel így valószínűleg közelebb kerülünk az igaz megértéshez, mintha mindannyiunk csupán ahhoz ragaszkodna, hogy neki van igaza”, jellemzi a racionalista beállítottságot Popper...

ITT OLVASHATÓ