NE MARADJUNK CSENDBEN, MERT ÖRÖKRE ELNÉMÍTANAK BENNÜNKET

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Lázár Gergő
2017.04.01.

A helyzet egyre rosszabb, elszomorít amit látok. Lassan már nincs semmi, ami miatt boldog lehetnék hazámmal kapcsolatban. Egyszerűen képtelenség jó hírekkel találkozni, csak azt látom amit épp tönkretettek, vagy tönkre fognak tenni. A demokrácia lassan már nyomokban sem fellelhető Magyarországon, nem marad már semmi. Mi pedig csak tűrünk és tűrünk, félve attól, ha kinyitjuk a szánkat, csak rontunk a helyzeten. Nem merünk Facebookon kommentelni, félve főnökünk, munkatársunk terrorjától. Véleményünket már ki sem fejtjük, félve a következményektől.

Gyávák lettünk, otthon a négy fal között, némán aggódunk a jövőnkért. Mi lesz a családommal? Mi lesz a gyermekeimmel? El kell hagynom hazámat, hogy később külföldön neveljem fel gyermekeimet? Fognak a gyerekeim beszélni magyarul? Meg fogják érteni a magyar hagyományokat, vagy idegen lesz számukra? Van még miért maradni, van még jövő?

Sokunkban ez a kérdés vetődött fel évekkel ezelőtt is, és ki a maradás, ki az ország elhagyása mellett döntött. Sokan hagytuk el Magyarországot egy jobb élet reményében. Annak reményében, hogy egy új életet építhetünk fel, valahol máshol. Munkát találunk, otthont találunk, végre biztonsággal alapíthatunk családot. Ezt a lehetőséget az Európai Unió adta nekünk, a sokat emlegetett mocskos Brüsszel.

Emlékszem, 2004 májusában családommal a szlovák határ menti kisvárosban, több ezer ember társaságában a határhoz zarándokoltunk. Ugyanis a hónap első napján beléptünk az Európai Unióba. Emlékszem amikor felcsendült az örömóda, emberek ezrei tapsoltak, és üdvözölték a jövőt. Akkor még csak annyit tudtam, hogy megnyíltak a határok, egyesültünk Európával.

Ezt azonban csak évekkel később, 2013-ban kamatoztattam igazán, amikor is több ezer sorstársammal együtt egy új életet kezdtünk valahol a mára már nem létező határ túloldalán. Legyen az a közeli Ausztria, vagy netán Anglia, esetleg Olaszország. Mindannyiunkat egy cél vezetett, egy új, szebb jövő lehetősége. Tudtuk hogy az út nem lesz zökkenőmentes, de tudtuk, hogy a lehetőségeink megvannak. Olyan lehetőségek, melyeket otthon soha nem kaptunk volna meg.

Most, évekkel később, már biztosan állíthatom, nem volt hiba, amit akkor azon a hideg, esős szeptemberi napon tettem. Úgy éreztem, nem volt más kiutam. Évek alatt megtanultam angolul, azóta pedig már egy újabb nyelvet tanulok. Különböző kultúrákat megismerve, kinyílt a szemem a világra. Megtanultam tisztelni más nemzetek kultúráját. Természetessé vált, hogy indiaiakkal, angolokkal, olaszokkal, németekkel kommunikálok napi szinten, bármiféle probléma nélkül. Olyan dolgokat tudtam és tanultam meg ez alatt a pár év alatt, amiket soha nem is gondoltam volna. Olyan dolgokat, melyeket az Európai Unió nélkül soha nem tehettem volna meg. Nem csak munkát, és esélyt adott számomra, de megmutatta azt is, mennyire színes, és befogadó az öreg kontinens...

ITT OLVASHATÓ