Szerző: Nagy Bandó András
2017.04.12.
...Ha bárki azt gondolná, ez a történet kizárólag a CEU-ról szól, szólt, téved. Ez mindinkább arról szól, hogy eszement ideológiára épült, diktátori hajlamokkal irányított, vezérelt, parancsnokolt rendszerben tudja csak elképzeli magát és az ő népét az immár gyűlölt kedves vezető. A tömeg skandált mindenfélét, nem jókedvében. Ezeket lehet félvállról venni, de elég szar lehet úgy országvezetőnek lenni, hogy a nép jelentős hányada gyűlöl, utál, és a francba takarodásomat akarja. És senki ne higgye, hogy a nép egyharmadáról van szó! nem tudom, hogy van az a kétharmad, aki egyharmadként választhatta meg Viktort és csapatát, de bárhol kerülök társaságba, egy se mutatkozik közülük. Félelemben élő kényszerszimpatizánsok annál inkább vannak. Olyanok, akik egzisztenciájukat féltve kényszerülnek arra, hogy Orbán szimpatizánsai legyenek.
Láttam egy kommentelő szövegét az egyik élő közvetítés alatt, jelesül, hogy miről beszéltek, ha diktatúra lenne, már elvittek volna benneteket!
Nem, gabriella kisasszony, nem az a demokrácia, hogy nem viszünk el tüntetőket, hanem az, hogy együtt gondolkozunk velük, mindenkivel, merthogy ez a kis haza egyfajta közösség lenne, ha nem Viktor lenne a házigazdája. A diktátor, ahogy a neve is mondja: diktál! A gépírókisasszonyok meg írják, amit mond, nincs ellenkezés, az van, amit a főnök mond. Ez az, amit demokráciában nem tehet meg egy főnök. Nem arra kapott fölhatalmazást a mi főnökünk sem, hogy letaroljon mindent, ami neki nem tetszik, hanem arra, hogy együtt valósítsa meg a népével mindazt, ami az egész népnek tetsző.
Orbán erőművész! Illetve az erő ripacsa. Tör és zúz kedvére, mert azt hiszi, minden döntésével az undorító komcsiknak, zsidóknak, hazaárulóknak és személyigazolványmagyaroknak árt. Nem, nem! Viktor, az országnak árt. Az ő szeretett, konzultációra alkalmas népének árt, a birkáinak is, és persze önmagának is.
Siralmas, ha most újra azt kell leírnunk, hogy „ebből sem lesz már énekes halott”, mert az már azt jelenti, jelentheti, hogy ebből az átkosból sincs már kiút. Hogy vége, ebben fogjuk leélni maradék éveinket, évtizedeken át eltűrve, hogy van egy Viktorunk, aki becsületes fiatalként kezdte, és lám, diktátori végzettséggel fejezi, fejezte be a maga kis szépnek induló történetét.
Optimista vagyok: lesz még ebből énekes halott! Éljen a Kodály-módszer: fakadjon a nép ajkáról a dal, rögzítsük, adjuk tovább, zengjen-zúgjon a kórus, míg a hamis hangú, süket, agyament karmester kezéből ki nem esik a pálca!
És éljen Bartók! Éljen Illyés Gyula, akinek a szavaival zárom soraimat: „Hangzavart!? Azt, ha nekik az, ami nekünk vigasz!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.