NÁDAS PÉTER MEGÍRTA MAGYARORSZÁG EGYETLEN KÖNYVÉT

KÖNYVESBLOG
Szerző: valuska
2017.04.05.

Megjelent végre az év legsúlyosabb irodalmi alkotása, Nádas Péter memoárja, a Világló részletek, ami 1300 oldalával szó szerint beszakítja az asztalt. Érzékeny és sűrű prózája minden szempontból az ellentéte az uralkodó zeitgeistnak: végtelenül pontos, többszörösen ellenőrzött, mélyen humánus, önreflexív, kritikus, bizonytalan, megértő, kíváncsi és európai. Nádas tizenkét évvel a Párhuzamos történetek után jelentkezik ezzel a formabontó emlékirattal, ami helyenként családtörténetté válik, máskor a rossz emlékek huszadik századi tablójává, olykor nyomozati munkává. Sokat vártunk rá, nagyon megérte.

A Világló részletek elsősorban memoár, ami persze sok szempontból játszik a műfajjal. Az elbeszélő például az idős Nádas, aki elmeséli saját születésének és gyerekkorának történetét az emlékei alapján. Az emlékek előhívása és ellenőrzése kezdi el írni a könyvet, egyik emlékből következik a másik, mindent ellenőrizni kell szemtanúkkal, dokumentumokkal, emlékiratokkal, történeti szakszövegekkel. Így nyitnak meg az emlékek olyan történeteket, amelyek továbbírják az elbeszélést, valódi karaktereket hoznak létre drámákkal és elhallgatásokkal. Ezek a mikrosztorik dramaturgiailag önállóan is működnek, és mivel a szereplőket nem ismerem, csak úgy, ahogy Nádas nyelvileg megteremtette őket, és mivel én nem ellenőrzök semmit, csak olvasok, ezért fikcióként is jól működik. Ez azért fontos, mert sokféle belépési pontot ajánl fel a könyv: a magyar történelem rajongóinak nyilván más okból izgalmas, mint a nádasistáknak.

A Világló részletek olyan varázslatosan sokrétegű, súlyos családi és társadalmi kérdéseket érintő könyv, mintha Nádas egész életében ezt az egyet írta volna. Mintha mostantól csak ennek az egy könyvnek az olvasásával is el lehetne tölteni egy életet, mert valahogy minden karakter vagy történet újabbakat nyit meg. A könyv olvastatja magát, mert ebben a szöveguniverzumban emlékből emlék következik, történetből történet, amelyek írják önmagukat. Egymást követik a kérdésfeltevések az első szexuális élményről, a női cipőkről, a kommunista mozgalmakról, a tömegsír kereséséről, betegségről vagy öngyilkossági késztetésről, rokonokról, a Margit hídról, Újlipótvárosról vagy a tiszaeszlári perről. Nádas az őt bekebelező társadalmi, politikai történéseket már a teljes megértés igényével akarja újraértelmezni, még kísérletet sem tesz a tagadásra vagy elhallgatásra: “két évvel a holokauszt után a nagyanyám konyhájában mosakodva még senki nem gondolt arra, hogy holokausztot élt volna át”...

ITT OLVASHATÓ