MILYEN AZ A NÉP?

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: AN
2017.04.13.

A Budai Központi Kerületi Bíróság 300 illetve 200 óra közérdekű fizikai munkára ítélte Gulyás Mártont és Varga Gergőt amiatt, hogy a hétfői tüntetésen festékes palackot dobtak a Sándor-palota felé.

Mások majd máskor megteszik az ítélet és annak indoklásának elemzését, amely hemzseg az önellentmondástól, a per, a fogva tartás körülményei pedig az eljárási hibáktól. Nem csak a diktatúrák, hanem az autokráciák végnapjaiban sem figyelnek már a formaságokra, az eljárások jogszerűségére. Éppen ezek hiánya –is– figyelmeztet a rendszer züllöttségére és rothadására. Nem egy koncepciós per áldozatai ők – a bíró, Hornyák Szabolcs ítélete szerint bűnösök –, hanem a véleménynyilvánítás szabadságának tevőleges kifejezése miatt elrendelt statáriális (még úgy nevezik: gyorsított) eljárásban ítélték el őket. Nem javallott párhozamot keresni a kirakatperek és a Gulyás-Varga ellen lefolytatott eljárás között, bármennyire is kedvünkre való lenne. Arra sem érdemes szót vesztegetni, a bíró remegő hangja az ítélet ismertetése közben mit jelez, ha jelez valamit egyáltalán. Kényelmes lenne ebbe is belehallani minden kívánságunkat, követelésünket és reményünket. Nem, nem a hatalom hangja remeg, mert a hatalom egyelőre eltűnt, hosszú hétvégét tart, vagy lelépett – még nem úgy, mint a Majdan téri megmozdulások közepette Janukovics –, ám az eljárás, a fogva tartás, a Polt-i ügyészség indoklása és perbeszéde jelzi a regnáló hatalom engesztelhetetlenségét. Merthogy Gulyás Mártonra felfüggesztett börtönbüntetést kért az ügyész üzenetet küldve mindenkinek – nem csak a tüntetőknek, hanem azoknak is, akik még magukban merészelnek morogni – a magyarországi autokráciában megszűnt a ius murmurandi szabadsága is.

Az elmúlt hét esztendőben a ius murmurandi tevőleges megnyilvánulása morzsolódott fel. Nem csupán a rezsim erőszakszervezeteinek és a hatalomgyakorlásának, hanem a társadalom jelentős része belenyugvásának is köszönhetően. A csendes többség beletörődve, a maroknyi ellenzék félelemtől a maga irháját mentve egyezett ki a regnáló hatalommal. Ha nem is fogadta el, de tűrte a játékszabályait, alkalmasint asszisztált is hozzá, sőt, hajlandóságot is mutat a rendszer fenntartásában. Orbán a félelemre épített társadalmi szerződésében reménykedett – vajon észrevette-e már, hogy ezt a társadalmi szerződést éppen a napokban rúgta fel a már nem csendes többséget képviselő 70-80 ezer ember.

A svájci születésű francia filozófus, író Rousseau az ő Társadalmi szerződésében mondja, „Az ember szabadnak született, de mindenütt láncokat visel.” Ezt a szabadságszeretet és annak örök korlátozottságát írta újra az utolsó szó jogán Varga Gergő. Nem a hatalmat tette felelőssé. Nem az ügyészséget, a bírót vádolta. Varga egyetlen mondatával a megszilárdulni látszó orbáni társadalmi szerződést és azok alkujában résztvevőket, a beletörődő és már csupán magukkal foglalkozó ellenzéket, a csendes többséget állította a vádlottak padjára.

„Milyen nép az, amelyik olyan törvényeket tart be, amit ellene hoztak?”....

ITT OLVASHATÓ