Szerző: Határátkelő
2017.04.04.
Alighanem mindenkinek eszébe jut néha, hogy mi lett volna, ha… Például mi lett volna, ha Puhacicáék két éve nem a londoni költözés mellett döntenek. Mert akármilyen furcsa is, de már két éve, hogy mindannyiunk (virtuális) szemeláttára nekivágtak. Úgyhogy most jöjjön egy beszámoló az elmúlt két évről.
„Eljátszottunk már a gondolattal, mi lett volna, ha. Ha minden ugyanígy történik velünk, csak nem ott, hanem itt. De mivel ott történt, most itt folytatjuk. Két éve már, hogy Londonban vagyunk otthon. Visszaolvasva a költözéskor írt posztot, ma sem írnám másképp. Egyetlen dolog nem jött be: valahogy nem akar véget érni ez a nászutas időszak. :)
Szóval ott tartottunk, hogy beköltöztünk az átmeneti stúdióba, munkát kerestünk és vártuk az első hivatalos levelünket, hogy végre nyithassunk bankszámlát.
Röpke két hét után át is költöztünk a frissen felújított lakásba, ami azóta megkapta a „diggersegglyuk” becsületes nevet.
Mint ismeretes, ő segített a hajléktalálásban, barátságunk érdekből indult, úgy is maradt, sose fogunk beilleszkedni... ja, ez egy másik történet, elnézést. :D
Belaktuk a kis lakást, asztalunk még nem volt, de cicabútorunk már igen, prioritás ugye, az nagyon fontos egy újrakezdés esetén. Megjött a hivatalos levél is, amire végül nem volt szükség, mert közben találtunk munkát és a szerződés elég volt a számlanyitáshoz.
Sok újat nem mondok a munkakereséssel kapcsolatban, a kommentekből kiderült már, mennyire vittük. Kerek egy évet dolgoztam a 5Guys nevű műintézményben, az első 3 hónapban mint mindenes, leginkább a vendégek után rámoltam és takarítottam, aztán beraktak kasszázni, a fennmaradó 9 hónapot ott is töltöttem. .."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.