MEGALÁZÓ IS LEHET A RUTINSZERŰ BILINCSELÉS - STRASBOURGI SZTENDERDEK A BILINCSELÉSRŐL

HELSINKI FIGYELŐ BLOG
Szerző: presshelsinki
2017.04.20.

Egy ország csodálkozott rá múlt héten, hogy Gulyás Mártont és Varga Gergelyt megbilincselve, vezetőszáron állították bírái elé. Nem erőszakos bűnökkel vádolták őket, szökésveszélyre vagy ellenszegülésre semmi jel nem mutatott, mégis megbilincselték mindkettőjüket. Esetük nem egyedi, a hazai rendőrség rutinszerűen bilincsel meg olyanokat is, akiket nem kellene, vagyis nem szabadna. A strasbourgi bíróságnak világos sztenderdjei vannak, mi a jogszerű, mi a jogszerűtlen bilincselés. Ezek alapján akár Gulyáséknak is lenne keresnivalójuk az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB).

Az EJEB gyakorlata alapján „embertelen bánásmód” lehet többek között az olyan bánásmód, amely szándékos, hosszabb ideig tart, valamint vagy testi sérülést, vagy komoly fizikai, vagy mentális szenvedést okoz. Az ilyen eljárást „megalázónak” is kell tekinteni, mert az a sértettben a félelem, a fájdalom és az alsóbbrendűség érzetét kelti, ami alkalmas a megalázására, és esetlegesen a fizikai vagy erkölcsi ellenállásának megtörésére is. (Lásd Ireland v. the United Kingdom, 18 January 1978, § 167;Smith and Grady v. the United Kingdom, nos. 33985/96 and 33986/96, § 120, ECHR 1999‑VI; and Kudła v. Poland [GC], no. 30210/96, § 92, ECHR 2000-XI.) Ahhoz, hogy a bánásmód „embertelennek” vagy „megalázónak” minősüljön, a fájdalomnak vagy megalázásnak mindenképpen meg kell haladnia azt a mértéket, ami egyébként a jogszerű kényszerítő eszköz alkalmazásával szükségszerűen, elkerülhetetlenül együtt jár. (Lásd pl.: V. v. the United Kingdom [GC], no. 24888/94, § 71, ECHR 1999-IX.) 

Annak megítélése során, hogy egy bánásmód megalázó-e az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikke alapján, a strasbourgi bíróság mindig is figyelembe veszi, hogy annak célja volt-e a megalázás, és hogy annak volt-e az érintettekre hátrányos következménye. Azonban a célzat hiánya nem zárja ki a 3. cikk megsértésének megállapítását. (Pl. Peers v. Greece, no. 28524/95, § 74, ECHR 2001-III, andKalashnikov v. Russia, no. 47095/99, § 101, ECHR 2002‑VI.) E vonatkozásban a panaszolt bánásmód nyilvános jellege lényeges és súlyosító tényező (lásd: Raninen v. Finland, 16 December 1997, § 55,Reports of Judgments and Decisions 1997-VIII). Sőt, a jogsértéshez az is elégséges, ha a sértett a saját szemében válik megalázottá, még akkor is, ha mások a megalázó intézkedést nem észlelik (lásd: Tyrer v. the United Kingdom, 25 April 1978, § 32, Series A no. 26, és Smith and Grady v. the United Kingdom, nos. 33985/96 and 33986/96, § 120). 

Ezen általános sztenderdeket két konkrét esetben a strasbourgi bíróság az alábbi módon alkalmazta:

ITT OLVASHATÓ