MARCIZMUS - SZENILIZMUS

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.04.19.

Hogy hogyan kerül ide Marci?
Hát úgy, hogy majdnem hozzávágott egy festékes flakont Áder átmeneti szállásának falához, mire a hatalom nyers erőszakkal tömlöcbe vetette, ahol is majdnem olyan hosszú ideig aszalta, mint tette korának önkényuralkodója ezt Stancsiccsal.
Az eset óta ő a Demokrácia Hőse.
Tettestársa is volt, hálistennek, csak egy, bár a másik nevét is tudjuk, ő a Minősítő Körülmény, aki tettével biztosította volna a csoportos elkövetést, de ő aktuálisan nem volt jelen, mert el volt foglalva társával (ők is ketten voltak...) a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű átszínezésére szolgáló eszköz összeállításával.
Éppen megkérdezte társától, hogy "Van nálad?" mert csak így biztonságos, a megszakított eljárás nem mindig hoz kielégítő eredményt, akár az élvezet rovására is mehet.
Marci egyébként Márton, veterán aktivista, jellegzetes figurája a Nagykörúton belüli magyar progressziónak, arról lehet felismerni, hogy izgágán rohangál fel-alá és amikor fut, akkor ütemesen csörögnek a bőrében a csontjai.
Mint főfoglalkozású mártírnak már minden csontját eltörték, a színe pedig lassan az érett szilváéra emlékeztet, annyiszor verték, cibálták, rángatták aktuális tettei okán.
A rendőrök már fejből köpik az adatait, jobboldali ismerősei meg őt, merthogy ő az a szelep, akit, ha nem volna, ki kellene találni.
Bevallom, én is kedvelem, jóllehet politikai nézeteit csak annyiban ismerem, amennyiben ezt ő maga is ismerni engedi, de talán úgy lehetne összefoglalni, hogy ő a két rendőr karján csüngő nagybetűs NEM, a tiltakozás kvintesszenciája, korunk hivatásos forradalmára, rokonságba kerülve imigyen Leninnel és Trockíjjal.
Reménykedjünk, Sztálin nem lesz belőle soha, az a pozíció már foglalt.

A szenilizmus pedig úgy került ide, hogy Marci hősemberré avatásában nagy szerepet játszanak azok a naptár vagy gondolkodásuk állapota szerint öregecskedő demokrata nénik és bácsik, akiknek penge agya már kissé megkopott a harcban, melyet az önkény ellen vívtak az elmúlt évek során.
Ők az említett népbetegség szignifikáns képviselői, akik semmire sem emlékeznek, ellenben mindenért lelkesednek.
Hogy legyen miért lelkesedni, arról hol a magas színvonalon teljesítő Nemzetvédelem, hol a saját hasznos idiótáink gondoskodnak - a haszon pedig Nagyurunk számláján jelentkezik.
Véleményemmel vélhetőleg nem fogok népszerűségi csúcsokat ostromolni, de azért tartom.
Az, hogy fel-alá menetelünk a városban jelszavakat skandálva, legyenek azok bármennyire frappáns vagy vicces mondatok, ez még nem maga a nagybetűs Forradalom, mert ahhoz több kell.
Ahhoz, hogy itt a társadalmi viszonyokat megváltoztassuk, elsősorban cél kell.
Sokaknak ez nem létszükséglet, ők általában azt mondják, hogy igen, igen, de ezek legalább csinálnak valamit.
Szerintem is - kárt csinálnak, lopják a választásokig hátralevő időt.
Nem az utcai jelenléttel, mert az roppant fontos, de legalább ilyen fontos a jelenlét minősége is.
Ha a tüntetés átcsap utcabálba, akkor azzal minden elért eredményt lenullázunk, hiszen egy tüntetés normál esetben arról kell szóljon, hogy rá akarjuk kényszeríteni a hatalmat, hogy valamit tegyen vagy ne tegyen, ehhez meg akarjuk mutatni, hogy ehhez van is erőnk és a szándékunk is komoly.
Konkrétan: meg kell mutatni, hogy dühösek vagyunk, mert különben a tüntetésnek semmi értelme sincs...

ITT OLVASHATÓ