Szerző: Zuzzer
2017.04.05.
...„Sziasztok, itt Zuzzerpajti beszél, tudjátok a csávó a végtelenül, reménytelenül és minduntalan idegesítő stílusával. Tudom, modoros vagyok, meg olvashatatlan, amit írok, meg... szal véleményem szerint ilyesmi tudomásomra hozására ne vesztegessétek a billenytűzetet. That is like that by default.
Nos, álljon itt egy határozottan idegesítő kvázi-hetem története, mert nagyvadra megyek, mit nekem egy nap, itt egy hét! Abból is egy olyan, amiben mostanában sokat van részem, kezdünk nálam, folytatjuk Nechâtelben, átugrunk Pastalandre, majd vissza Milkafalvára.
Igazából azért is gondolom, hogy egy munkás hét jobb, mint egy nap, mert sok érdekesség abban nincs, hogy Zuzzer ki-be jár meetingekre reggel 8:30 és délután 17:00 között, főleg, hogy azokon nem nagyon fényképezgethetek. Szal azért elég sok mindent el kell majd képzelnetek a szupertitkos, multicégszerű tevékenységemet illetően. Essünk neki, ássuk meg a sírt!
(Ezt a bekezdést utólag szúrom be, végülis a poszt egy zanza lett, menet közben elkanyarodtam a szimplán munkahetes alapkoncepciótól, nem csak munkáról szól az iromány. Megspékeltem viszont fotókkal, hogy ne panaszkodjatok.)
Reggelente az én szerelmetes galuska galagonya virágom kelt 7:30-kor, hogy homlokzati javítások után hozzávetőlegesen ébren elinduljak a kihívások felé. Reggeli Zuzzer egyébként olyan, mint a medve, nem játék.
Ha a reggeli kávém előtt találkoztok velem, meneküljetek, asszonytárs se ilyenkor jön a „arra gondoltam, hogy…” jellegű, általában költséges ötleteivel, mert ilyenkor morgok..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.