Szerző: Határátkelő
2017.04.09.
Élet egy londoni albérletben
Kezdjük is a második legnépesebb magyar várossal, annál is inkább, mert mindig érdekes kicsit betekinteni a soknemzetiségű kavalkádba, amit London jelent – ezúttal az Életem morzsái blog segítségével.
„Március elején voltam itt interjún, akkor egy 40 körüli kanadai nő élt még a zsebkutyájával, akit nagyon bírtam később. A másik lakó meg a főbérlő volt, aki egy olasz.
A kanadai nő nyár közepén kiköltözött és utána kerestünk új lakótársat. Jöttek ugyan páran nézőbe, de senki sem akarta a szobát.
Szerintem nem a mi albérletünkkel volt a baj, hanem az, hogy egy önkormányzati paneltelep mögött vagyunk, s a mi 3 szintes 6 lakásos kis részlegünk is többnyire segélyből élőkből áll.
Az alsó szomszédunk egy muszlim nő, aki szerintem egyedül van csak, mert férfit a közelben nem láttam. És van neki egy 10 év körüli kislánya. Kb. állandóan bent kuksolnak a lakásban, az össz mozgás az, hogy elviszi iskolába a gyereket reggel.
A függönyt sem láttam még elhúzva náluk, de az ablakot sem szokták kinyitni. Nem is tudom, hogy képesek így élni. Néha meg persze jön fel a curry szag, mikor főz.
A másik alsó szomszédról semmit sem tudok, egyszer láttam egy nagy darab egyáltalán nem kedves pacákot kijönni. A mellettünk lévő lakásban 3 fiatal él – egy olasz, egy ukrán és egy ausztrál.
Felettünk egy idős bácsi lakik szintén egyedül, de jó mufurc az öreg. Én már többször ráköszöntem, rá se rántott. Olykor lecsoszog, elmegy boltba. Néha reggel jó hangosan hallgatja a rádiót, lehallatszik. Néha meg kopogás hallatszik, a botjával masírozhat talán.
Az utolsó szomszédban is él egy kislány, akit eddig csak az apjával láttam. Anyukának hűlt nyoma. Korán elmennek hétköznap itthonról, az apuka meg biciklivel jár dolgozni.
A szomorú az egészben, hogy 6 lakásában itt élünk és senki sem beszél a szomszédjával. De amúgy sem az a mosolygós, vidám banda egyik sem. Kár, mert egy életünk van itt, s nem tudom például az öregnek miért jó, hogy egyedül van és még ráadásul barátságtalan is.
Visszatérve hozzánk, végül úgy lett új lakótársunk, hogy az olasz valami ismerősének a rokona jött ide. Egy 24 éves olasz srác („pici olasz” becenevet használom rá), akivel nincs sok gond.
Nagy barátja a számítógépes játék. Megjön a munkából, elvonul és éjfélig nyomja hétköznap, hétvégén hajnali 3-ig. Szóval itt élünk egy fedél alatt, de hetente 1x ha látom.”
A teljes posztot itt olvashatjátok el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.