Szerző: Göbölyös N. László
2017.04.27.
A kérdést, mint írja, az teszi indokolttá, hogy egy sor demokratikus rendszeren belül megfigyelhető, hogy megválasztásuk után a vezetők hatalmukat úgy konszolidálják, hogy fokozatosan megszüntetik azokat a fékeket és ellensúlyokat, amelyeket a törvény előír minden demokratikus rendszer számára.
Ezt a jelenséget a szakértők „autokratizációnak” nevezik, amí jól kifejezi azt az autokratikus formát, amely átveszi a demokratikus struktúra helyét, amint a választások lezajlanak. Hatalomra kerülve a gátlástalan vezető saját hasznára manipulálni tudja a politikai légkört, bebetonozva nemcsak saját mandátumát, hanem valószínű győzelmét is a következő választásokra.
Mindennek lehetőségek felfedezhető a demokrácia sérülékenységében, amely túl könnyen teszi lehetővé az önkényurak számára a játékszabályok módosítását, ha már megkapták rá a jogosítványt a szavazatok révén. Mintha a demokrácia előszobája lenne a diktatúrának.
Ez az okfejtés nincs messze az igazságtól, és számos olyan vezető van, aki ilyen módon betonozta be a hatalmát Putyintól Chávezig, Madurótól Erdoganig.
A népszavazás, amely ez utóbbit országa abszolút vezetőjévé tette, egy olyan elnöki rendszert intézményesített, amely a törvényhozó hatalmat is az elnök kezébe helyezte és megszűntette a miniszterelnöki posztot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.