Szerző: L. Ritók Nóra
2017.04.11.
Akinek tanév közben nincs pénze a fizetős programokra, az marad, a többiek pedig elmennek. Az otthon maradók próbálnak úgy csinálni, mintha nem érdekelné őket. Aztán lassan mindez bekúszik a tudatukba.
Cikksorozatunk korábbi részei
L. Ritók Nóra: A gyerekek segítése – I. rész
L. Ritók Nóra: Hogyan segítsek? – Hogyan adományozzunk III.
A ruhaadományok célbajuttatása – Hogyan adományozzunk II.
Használt ruhák – Hogyan adományozzunk I.
Tanuljunk adományozni
Írtam legutóbb arról, hogy nem lehet a gyereket a családtól elszigetelten értelmezni, segíteni. Mert a hatások lecsapódása sem elszigetelt, azok kiegyenlítődnek, az iskola hat valamiféleképpen, a család pedig gyakran ezzel ellentétesen, a gyerekben a két hatás megküzd, és az nyer, amelyik az erősebb. Ez pedig leggyakrabban a család, a maga bonyolult szocializációjával. Az iskola, pláne a mai magyar iskola ezzel szemben nem képes eredményesen harcolni. Ha bármivel erősebben tudna hatni, mint a család, nem mélyülne tovább a probléma.
Az általános iskolák zöme ezeket a generációk óta szegénységben élő gyerekeket nem ruházza fel az alapkészségek biztos tudásával, ami egyenesen vezet a lemorzsolódáshoz, a 16. életév utáni otthoni, szakma nélküli léthez, a várakozáshoz a közmunkára, a főállású anyaságra. Jobb esetben a szociális megélhetés zsákutcájába csatornázódnak be, rosszabb esetben a bűnözésbe.
Sokat foglalkozunk mi is az alapítványnál a korai iskolaelhagyás kérdésével, próbáljuk érteni az okokat, és segítségeket becsatornázni oda, ahova lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.