KELL EGY KIRÁLY

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.04.17.

Vagy kocsis, törzsfőnök, vagy elnök, vagy főfüttyentő, mindegy a cím, a rang, csak végre vezető legyen, aki képes elirányítgatni az ország szekerét!

Rengeteg elmélet született már arról, hogy mi az oka a magyar baloldal, de nyugodtan állíthatjuk, egész Magyarország vergődésének, sikertelenségének, miért jutottunk oda, hogy ma már talán csak Szomália az, amelyik kevésbé élhető ország, mint mi…
Mindenki csodára vár, mindenki Messiást keres, jóllehet messiások nem teremnek minden bokorban. Még akiről azt hirdették, hogy na, ő aztán igazán egy tökös messiás, annak se lett mindenkire kiterjedő sikere, később az ilyeneket leginkább meg szokták feszíteni.
Pedig a messiások általában konzervatív emberek, nem hagyják ott vallásukat, legfeljebb a fennálló gyakorlattal szemben fogalmaznak meg általában jogos kritikát, de a hit alapjait addig nem kérdőjelezik meg, míg hitük keretein belül hagyják őket az igazságot keresni…
Mégsem sikeresek, ugyanis valami elvont ideával könnyen együtt lehet élni, de ha valaki kikergeti a farizeusokat és a pénzváltókat a templomból, hát annyi neki.
Ugyanez vonatkozik a pártpénztárnokokat kikergetőkre is napjainkban, ellenben a farizeusok – akiknek külső viselkedése éles ellentétben áll belső tisztaságuk hiányával – megítélése napjainkra megszelídült, hiszen korunk pragmatikus embere célszerűbbnek tartja mosolyogva lopni, mint bús ábrázattal éhen veszni…
A képmutatás korunk népbetegsége, bűntelen halottak hekatombái nevelték erre korunk emberét, akinek a képmutatás már nem bűn, csak egyszerű túlélési stratégia, az életbenmaradás egyik alapfeltétele.
Szóval, messiást várni ugyan lehet, csak éppen nem célszerű.

A balliberális vezető értelmiségiek általában azon siránkoznak, hogy a baloldal jelenleg nem rendelkezik karizmatikus vezetővel, ilyet legfeljebb minőségcsökkent formában lehet fellelni, de még így is rengetegen irigylik a képességet.
Nagy számban jelentkeznek erre a posztra politikusok, többségüknek erős a karizma, főleg a jobb karján, ez leginkább hétköznapi, politikát helyettesítő tevékenyégének eredménye, van erre valahol egy jó karikatúra is, de nem találom…
Vannak közöttük olyanok, akik elhatározzák, hogy mától ők karizmatikusak lesznek, és el nem hinnék, hogy ez egy olyan tulajdonság, melyet sem megvenni, sem megtanulni nem lehet, de azért erőlködnek.
Hiába, mert ez olyan, mint a nőknél a szexepil, melyet magyarra vonzizének szoktak fordítani, mivelhogy ezidáig még soha nem sikerült megfejteni a mibenlétét.
Vannak gyönyörű nők, akik taszítanak és vannak olyanok, akiknek kezéből a ló sem veszi el a kockacukrot, az ember azt gondolná, a férfiak bottal sem piszkálnák, de valamiért mégis, sorok állnak kegyeire pályázva.
Valószínűleg a kémiának van ehhez köze, olyan feromonokat bocsátanak ki, melyek vonzzák a férfiakat, mint libát a kukorica.
Bár büdös politikusból és görényillatú civilből meglehetősen jól állunk, mégis, úgy tűnik, a nép nem ezekre az illatokra vevő, habár a tornacipő-illat hatását a jobboldaliakra még vizsgálni lenne érdemes…

ITT OLVASHATÓ