JÓZSEFVÁROS ÉS A BALOLDAL - KOCSIS MÁTÉ JOSEFSTADTJA ÉS VÁLASZTÁSAI

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Böcskei Balázs
2017.04.24.

2008-ban költöztem Józsefvárosba, rá egy évre választották meg polgármesternek a fideszes Kocsis Mátét. Miután több barátom is a kerületben lakott, és akkor már 8 éve a fővárosban laktam, így nem akkor jártam ott először, amikor a hirdetéseket böngésztem. Meglehetősen rühelltem a „nyóckerezést”, ahogyan a szegénység romanticizálásában sem láttam semmi előremutatót. Ugyanakkor lényegében véve okkal kérdezhette meg az erre járó, hogy van-e gazdája a kerületnek?

1993 óta a 2012-ben elhunyt Csécsei Béla, SZDSZ-s polgármester volt a kerület „gondnoka”, aki 2009-ben egészségügyi állapota miatt lemondott. Szabad szemmel is látható volt, hogy az elmúlt évtizedekben Józsefvárosban élni nem volt egy főnyeremény, ide költözni ritkaság és/vagy a csóróság jele volt, a „hol laksz” kérdése pedig állandó magyarázkodást igényelt. Sokszor hoztak haza este vidékről, és a szüntelen érvelésbe belefáradtam, hogy „nyugi, itt lehet hagyni a kocsit, meg hát úgyse férne be a lakásomba”. Szegénység, néha okkal, néha kevésbé „devianciának” tekinthető utcai jelenségek, ki tudja hova, de eltűnő szomszédok, mobilitás-képtelen, reménykedni sem akaródzó generációs újratermelődése az alsó-középosztyálybeliségnek (jobb esetben). Ez volt a nagy panoráma, ha elindultunk a Körúton befelé. Éppen ezért megmagyarázni is nehéz lenne, hogy milyen teljesítmény alapján választották meg újra Csécseit annyi éven keresztül.

Aki egy kicsit is letapogatta a józsefvárosi miliőt, azt tudhatja, hogy itt a „törésvonalak” kuszák. Etnikaiak, etnikain belüliek, továbbá középosztály vs. alsó-középosztály. Ésatöbbi. A lépcső- és bérházakon belül nem csak osztályharc folyik, hanem azok nem ritkán etnikai csetepatékba torkollanak. Ezen a környéken ezek az árkok olyan mélyek, hogy belekezdeni sem lehet abba, hogy „a neoliberalizmus és a büntető államként létező önkormányzatok korában kérem, értse meg, hogy mi nem ellenségek, hanem…”. Jó párszor megpróbáltam ilyesmiket lépcsőházi konfliktusban (mint békítő) előadni, de „jobb”, ha nálamnál még sokkal több nyugalommal bírók és támadhatatlan tisztaságot felmutatni tudók segítenek ebben (itt például Bolba Mártára gondolok, rá még visszatérünk).

Nem volt nehéz arra sem rájönni, hogy ilyen sok évnyi „nyócker” után az itt élők Josefstadtot akarnak. Ez a lényegében szubkultúrájában, helyeiben és miliőjében mindinkább a Belvároshoz vagy a bulinegyedhez csatlakozó Palotanegyedben nem jelent különösebb gondot, a korábban az egy négyzetméterre eső szotyihéjak számában mindent vivő Mátyás téren viszont annálnehezebb volt/lesz. De 2009-ben teljesen világos lett, hogy Józsefvárosnak „polgári” és rendpárti fordulata következik. Ezt pedig egyelőre honorálják az itt élők, s bár nem volt érvényes anno a kerületi kriminalizációs népszavazás, de Kocsis nem is ezért kezdeményezte, hogy az legyen.

Az azóta is sok mindennel támadható és támadott Kocsis, és a kerületi Fidesz gyakorlatilag karcolások nélkül jön ki az ingatlan-elpasszolásokból, a szociális szigort és kriminalizációt erősítő rendeletekből, az AVM-s aktivisták semmibevételéből, a baráti-politikai hálózat alkalmazásából, stb. Karcolás nélkül. S ezt nem azon kell lemérni, hogy vasárnap „jelöltjük”, Sántha Péterné simán hozta (ennek okairól lentebb) Józsefváros legnehezebb, szociálisan egyik leginkább zorkó, politikai aktivitás terén értelmezhetetlen kerületét, benne olyan utcákkal, mint a Dobozi, a Lujza vagy a Dankó. Ez csak jelzés, de nem bizonyíték. Ahogyan az sem, hogy 2014-ben a felemás koordinációval induló baloldali, liberális jelölteket tönkreverték a fideszes önkormányzati képviselők, néhol megalázó eredménnyel. Ez utóbbi azért nem lehet ismérv, mert halomra indultak el a kerületiek, jó ideje a házfelügyelők helyére érkezett közös képviselők, boltosok, és úgy általában véve a helyiek számára teljesen ismeretlen jelöltekkel...

ITT OLVASHATÓ