JÓ LENNE VÉGÉRVÉNYESEN MEGCSÖMÖRLENI ETTŐL A KÁRTÉKONY LÁTSZATKERESZTÉNYSÉGTŐL

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- DÜHÖNGŐ, HACSAKNEM BLOG
Szerző: H. A.
2017.04.02.

...Nos, ha mindenkinek magánügye, hogy kiért, miért imádkozik, akkor a mindenki pénzéből fenntartott egyházi szolgának viszont egyáltalán nem magánügye, hogy milyen irányba terelgeti a rábízott lelkeket. És ettől kezdve nem idegbetegen lecsapjuk a telefont, hanem alázattal válaszolunk a kérdésekre. Ehelyett a mélyen undorító és elfogadhatatlan viselkedés helyett megválaszoljuk, hogy midőn egy aljas bűnöző (még nem jogerős, de két darab bírósági ítélet van róla) és családja lelki üdvéért imádkozunk, az áldozatra gondoltunk úgy mellesleg? Érte imádkozunk, nyújtunk esetleg lelki támaszt neki önkéntes alapon, keresztényi szeretetből? Egyáltalán miért nem ismerhető meg az egyház álláspontja? Vagy relativizálni akarjuk a szörnyűséget és kábítjuk az embereket, akik aztán önmagukból kifordulva köpködni fogják az áldozatot? És ha nem erről van szó, hanem istennek tetsző cselekedetet hajtunk végre, miért csapjuk le ingerülten a telefont? Csak nem a pszichopatát igyekszünk mártírként védeni, holott nem ő az áldozat?

Márpedig ez az ember a megbánás legkisebb jele nélkül, a rezzenéstelen fapofához mellékelt könnyes szemmel igyekezett a közvéleményt a maga oldalára állítani. Én úgy tudom, hogy a bűnbocsánat elnyerése valamiféle megbánást feltételez, aminek még a nyomait nem láttuk. A plébános úr idegbeteg reakciójából arra következtetek, hogy nem egyszerűen imádságról van itt szó, hanem az egyház perverz és elfogadhatatlan állásfoglalásáról. Ettől lenne jó végképp megcsömörleni mindenkinek. Ettől a kártékony látszatkereszténységtől. Ahol ilyen senkiházi trógerekre aggatják rá a keresztény címkét és ezáltal tesznek hiteltelenné és járatnak le valóban keresztényi értékek szerint élő, cselekvő hívőket és egyházi embereket.

Igen, imádkozni bárkiért lehet, az imádság magánügy. Csak azt nem lehet, amit a Zugligeti Szent Család művel. Azt nem lehet. Egy ilyen súlyos, felkavaró üggyel kapcsolatban mindenkinek óriási felelősség jut, és ha az egyház képtelen rendeltetésének megfelelően ellátni a feladatait, akkor kussoljon és takarodjon ki a közéletből. Ahol egyébként sincs semmi keresnivalója. Nem kellenek a telefont dühösen kinyomó, sértett plébánosok, akik a hívek támogatása, nevelés, jó útra térítése helyett vallásszabadságról hazudoznak a pofánkba és a jogainkat vitatják el.

Vagy. Az egyház foglaljon állást ezekben a súlyos kérdésekben, imádkozzon vélt és valós bűnösökért, emberi hulladékokért, akikért akar. De ne felejtsen el különbséget tenni áldozatok és bűnösök között, mutasson példát, a bűnöst a büntetésével való szembenézésben segítse, az áldozatot pedig a sérelem feldolgozásában. Ha erről a kérdésről az egyház embere képtelen normális hangon megszólalni és magyarázat nélkül bont egy telefonbeszélgetést, az számomra egyértelművé teszi, hogy büdös ez az egész ügy. Még annál is büdösebb, mint két hete volt.

ITT OLVASHATÓ