ISKOLÁK A HATÁRON

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2017.04.23.

Az oktatási rendszer egyik tulajdonsága, hogy akkor hatékony, ha hosszabb távon biztonságot sugall, és kiszámítható. Ami nagyon ártalmas, az a kiszámíthatatlanság, a gyors, sokszor egymásnak is ellentmondó váltások. No meg az is, ha a problémák kezelése nem történik meg, hanem a rendszer rögeszmésen ragaszkodik a megoldást nem adó dolgaihoz, és a bajok szőnyeg alá söprésével, meg persze hamis sikerkommunikációval igyekszik bizonyítani a működés sikerességét.

Kijutott ebből bőven az utóbbi időben. Ilyen mélyrepülés, mint ami most a leszakadó térségekben ezen a területen is megtapasztalható, eddig még nem volt. Az elnézett, sőt, az egyházi iskolák esetében az állam által is megtámogatott szegregáció növekedése, a szakképzés helyzete, a 16 éves korban a rendszerből kikerülők száma, a PISA tesztek és az évenkénti kompetenciamérések eredményei, a pedagógusok menekülése a szegregált iskolákból, a szakos hiányok stb. pontosan mutatják: a baj óriási.

A múlt hét híre volt az, hogy a szakemberhiányt a kormány képesítés nélküli pedagógusokkal kívánja megoldani. Nyilván első olvasatra többen hittük, kamu az egész. Mert közben zajlik a pedagógus-életpályamodellben a minősítés, amiben azoknak, akik pedagógus végzettséggel, pedagógiai gyakorlattal rendelkeznek, portfólióval, tanítással, védéssel kell bizonyítani: alkalmasak a pályára. És ez nem túl logikus, ha az ember mellé tesz a tantestületben egy olyat, aki most az utcáról beesve öt évig taníthat, ha azt mondja, majd megszerzi a képesítést. Ha meg nem, hát odébbáll.

Nos, ekkor meginog az ember hite: mennyire komoly az a rendszer, amiben ez a két dolog megfér egymás mellett? No meg az a hit is (ha valakinek van még ilyen), hogy az ember bízzon abban a szakpolitikában, ami ezt, mint megoldást, így kimondja, és jónak is látja.

Hogy mi köze ennek az esélyegyenlőséghez? Nos, hát az, hogy a szakemberhiánnyal nem az elitiskolák küzdenek, hanem a szegregált iskolák. Onnan menekülnek a pedagógusok, és a hiányt nem tudja pótolni az utazó-tanári rendszer sem. No meg, az az igazság, hogy az sem vált be, mert az másféle viszonyulásokkal, kompetenciákkal rendelkező szakembert kívánna, a 45 percre az egyik statikusból a másikba való átlépés nem adja a mobilitás rendszerében működés tudását. Ehhez nálunk a felelősség nélküliség kapcsolódik leginkább, de semmiképp sem az iskola szakmaiságába, „láthatatlan tantervébe” való beépülés. Felelősség és személyiség nélküli időszakos jelenlétet kíván csak, az adminisztratív igazolásával az egésznek. Azokban az országokban, ahol utazó tanári rendszer működik, ott ehhez módszertan is társul. E nélkül csak a lukak látszatbetömése történik.

Tehát, a probléma tervezett megoldása az úgy történne, hogy visszalépve a történelemben, a 21.század korszerűnek mondott oktatásában, bizonyos helyeken jók lesznek a képesítés nélküli pedagógusok is. („Bizonyos régiókban, illetve meghatározott szakmai területeken tapasztalható pedagógushiány kezelésére könnyítenének a pedagógusi munkakör betöltésének feltételein.” )...

ITT OLVASHATÓ