ILYEN AZ, AMIKOR ORBÁN VIKTOR GYŐZÖTT

KETTŐS MÉRCE BLOG
Vendégszerző: Tóth Olivér István
2017.04.08.

Orbán Viktor politikájával kapcsolatban két szélsőséges álláspont létezik. Az egyik szerint egy saját politikai vízióval nem rendelkező kleptokrata, aki bármilyen többségi álláspont mögé beáll, hogy hatalmon maradjon. A másik szerint egy mesteri pókerjátékos, aki egy lépéssel mindenki előtt járva vezeti az országot az általa megálmodott irányban. Ezzel szemben azt állítom, hogy Orbán egy középtávú hazárdjátékot játszott, ami bejött – de ez senkinek se jó. Az új európai konszenzus az, hogy mindenki demokratikus joga illiberálisnak lenni. Amit most látunk, az a legjobb, ami a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből kijön. A CEU elleni legújabb támadás azt mutatja, hogy Orbán Viktor is átlátta, hogy ilyen az, amikor győzött – és ezért nincsen újabb ötlete.

Az Orbán Viktor által életrehívott Nemzeti Együttműködés Rendszerének célja az volt, hogy kivívja az állam és a kormány szuverenitását gazdasági kérdésekben, hogy így teremtsen lehetőséget egy Fidesz-közeli gazdasági elit kialakítására. Úgy vélték, hogy a gazdasági elit hiánya a polgári vagyonok kommunista elkobzásának eredménye, azonban csak ez az elit képes a magyar gazdaság és társadalom versenyképességét hosszútávon garantálni. A fennálló játékszabályok mellett azonban nem volt lehetőség ezt az elitet létrehozni, ezért meg kellett változtatni a játékszabályokat. Mindenki, aki ezt az eredeti tőkefelhalmozást ellenezte, a nemzet ellenségévé vált. Hogy milyen egészen alapvető objektív akadályai voltak a terv sikerének, sokan megírták már.

A NER legfőbb ellenlábasa az Európai Unió lett. Mint azt a Telekom-Origó biznisz megmutatta, nem azért, mert az EU vezetőinek fájtak volna a lenyúlások, hanem mert az EU alapvető értéke a játékszabályok konzerválása. Az EU a status quo bajnokaként jött létre: a fejlett gazdaságok érdeke a környezetükben kiszámítható gazdasági, jogi és biztonsági környezet kialakítása, mivel további gazdasági prosperitásuknak ez a záloga. Ebben a környezetben a NER egy forradalmi kísérlet volt, még ha egy konzervatív forradalom is.

A Brexittel azonban egy olyan alapvető változás jött el az EU életében, amely után már csak nagy megszorításokkal lehet azt mondani, hogy az az intézmény fennáll, amelyik ellen Orbán meghirdette a gazdasági szabadságharcot 2010-ben. Az egyik fontos változás a 2020 után esedékes büdzsét illeti: Nagy-Britannia az EU GDP-jének 17%-át, a nettó befizetések 11%-át adja. Vagyis az újraelosztáskor vagy kisebb tortát kell elosztani, vagy a maradék nettó befizetőknek kell még többet adniuk, különösen Németországnak, amely innentől a nettó befizetések durván 40%-át adja majd.

A másik fontos változás azonban, hogy a lisszaboni szerződés által meghatározott dupla többség elve alapján eddig a déli és az északi tagállamok konszenzusa kellett a törvények elfogadásához, azonban az EU harmadik legnépesebb, északi államának kiválásával a déli országok döntő többségbe kerültek. Vagyis miközben az EU költségvetésének majdnem felét Németország adja, a jelenlegi játékszabályok szerint nem tudja érvényesíteni az érdekeit. Mivel pedig a szerződésmódosításhoz konszenzus kell, ez a belátható időn belül nem fog változni...

ITT OLVASHATÓ