Szerző: L. Ritók Nóra
2017.04.16.
A Húsvét a megújulás ünnepe, a lelki megtisztulásé. Azt mondják, ilyenkor különösen fontos, hogy elmélyedjünk magunkban, az érzéseinkben.
Nekem most nagyon vegyes érzéseim vannak. Annyira abszurd lett minden körülöttünk, hogy nehéz benne fellelni a Húsvét üzenetét.
Hogy mik ezek az ellentmondások, amelyek feszítenek?
Kellene, hogy pedagógusként kitartsak azok mellett az értékek mellett, amelyek természetemből adódan vittek erre a pályára. Pl. hogy arra neveljem a gyerekeket, hogy tiszteljék egymást, szépen beszéljenek egymással, mert mindent meg lehet beszélni, türelemmel, indulat nélkül. Hogy tanuljanak meg érvelni, vitatkozni, mert ennek is kultúrája van. Teszem azt egy olyan társadalomban, ahol a másik megalázásnak technikája fontos tudás lett. És sok pénz is van benne, karrierlehetőség lett. Bekúszott a parlamentbe, napi szinten ott van a sajtóban, amiben élen jár a kormányzat által támogatott média. Olyan mélységekben vagyunk, mint még sosem.
Mivel sok cigánygyerekkel foglalkozom, azt gondolom, a 21. században arra kell nevelnem őket, hogy büszkén vállalják identitásukat. Miközben pontosan tudom, a világ körülöttünk kirekeszti őket, jobb lenne azt mondani nekik: tagadd le, ameddig csak tudod. Mert a kirekesztés álcázásának technikájában nagyon megerősödött a mai magyar társadalom. Erre, az alattomosság technikájára kellene felkészítenem őket, hogy boldoguljanak majd, ha felnőnek.
Húsvétkor példa kell, hogy legyen a sok egyházi személyiség, akik most Jézusról beszélnek, megmossák más emberek lábát, mint egykor Jézus, hogy ezzel is mutassák, melyek azok a keresztény értékek, ami szerint élnünk kellene…. miközben az iskoláikba nem veszik fel a leghátrányosabb helyzetű cigány gyerekeket. Pár hete írtam egy levelet az egyik egyébként szegregáló egyházi iskola fenntartójának, és egy pályázatot ajánlottam a figyelmébe, ami egyházi és civil szervezeti konzorciumban pályázható, kértem, pályázzunk együtt a szegregátumban élő romák közösségfejlesztésre, ha már egy helyen dolgozunk…még válaszra sem méltatott.
A szociális munkánk legfontosabb részét kitevő közösségfejlesztésben a részvételi demokráciára próbáljuk rávezetni azokat a felnőtteket, akiknek a szocializáció, meg az élet a szemlesütve mindent elfogadó magatartás mintáját adta. Azt mondjuk: kérdezz, hiszen rólad van szó. Miközben, aki kérdez, az ma rögtön gyanús lesz. A rendszer ellensége.
Minden közösségi összejövetelen foglalkozunk azzal, hogy a becsületesség mennyire fontos. Munkahelyet teremtünk, hogy a tisztességes pénzkereset kiszámítható útját mutassuk a romáknak. Tesszük ezt egy olyan rendszerben, ahol a roma vezetők legálisan, büntetlenül sikkasztották el és sikkasztják el a roma felzárkóztatásra szánt milliárdokat.
Sokat küzdök a roma asszonyokért, velük is, a családokkal is. Hogy megértsék, nem természetes a családon belüli erőszak, és az sem, hogy az ő vállukon több teher van. Bebizonyítom nekik, mennyi érték van bennük, erre építjük a közösséget is. Teszem azt egy olyan társadalomban, ahol a miniszterelnök felsőbbrendű mosollyal közli: „nőügyekkel” nem foglalkozik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.