HÚSVÉT HŰLT HELYÉRE LECSORGÓ GONDOLATOK

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: kreatív.pszichológia
2017.04.24.

Van az úgy, hogy a kellő felkészülés, az idő, erő és anyagi ráfordítás ellenére keserű szájízt hagy hátra az ünnep, és nem azért kerülget bennünket az epeömlés, mert túl sokat vettünk magunkhoz a változatos köretekkel tálalt füstölt sonkából és tojásból.

Az idő múlásával szinte rózsaszínűre szépült boldogult leánykoromban az állítólag szokványos falusi locsolkodás már nem a manapság éppen vadul romantikus színben feltűntetett és néhol direkt újraélesztgetni kívánt, régi, népi hagyományok szerint zajlott – úgy, mint fogjuk meg azt a lyányt, húzzuk ki az udvar közepére a kúthoz, aztán adjad neki, hideg víz nagy vödörből. Mifelénk az ünnepre kiöltözött nyalka legények a kölnivizükkel és a reklámszatyraikba vegyesen gyűlő mindenféle tojásokkal reggeltől rótták a falu útjait, összeverődve egy-egy lányos háznál. Nem mondom, némelyek tavaszi tesztoszteron hullámmal megbuggyantott agyából ki-kipattant például, egy útközben valahogy karon ragadott szódásszifon, netán öltönyzsebbe rejtett fecskendő ötlete, amivel mégis csak lehetett itt-ott kicsit körbezavarászni és cseppecskét megvisíttatni az ünnepre kiöltözött szebbik nemet, de ha még volt mivel észre térni, akkor azt a csínytevő is tudta, hogy nem viheti ezt durván túlzásba. Hiszen a vendéglátók jóindulatát nem veszíthette el. Mégis ki látná őt szívesen, ki kínálná étellel, itallal, miegyébbel, ha a ház kisasszonya az ő akcióját követően egyből levonulhat a színről forró fürdőt venni, és a korábban kínosan kiválasztott, de rögvest tönkresilányult toalettjében a virágszál immár úgy nézne ki, mint az öntött ürge vagy a kiskutya a locsolócsővel?...

ITT OLVASHATÓ